Június - part four

hellobello. még pont időben vagyok. Enjoy. Ezt a rész is különösen vicces volt írni. És sok inspirációt adott az erkélyem.

Pár körrel később már eléggé mártósak voltunk a pálinkának köszönhetően. Én voltam soron, hogy visszafizessem a Tequila Challenge-t
- Harry! Felelsz vagy....
- Merek! - vágott a mondandómban és kihívóan nézett a szemembe.
- Nyalj le egy flakon tejszínhabot Liamről!
Harry felkuncogott. - Nem nagy dolog! Leeyam? - nézett bandatagjára, aki csak megrázta a fejét és lehúzta magáról a pólóját.
- Egy igazi boszorkány vagy Sophie! - mormolta ingerültséget tettetve, de a tekintete elárulta, hogy nem mérges rám. Rányomtam a fél flakont a hasára, mire Harry már ott is termett és elkezdte erotikusan lenyalni Liam kockáiról a habot, közben nyögött, meg mindenféle hangot adott ki, amitől mind fetrengtünk a röhögéstől. Gyorsan végzett.
- Olyan ízletes vagy haver! - nevetett és megtörölte habos arcát. Dia következett.
- Louis! Felelsz vagy mersz? - villantotta rá ártatlan mosolyát.
A kék szemű fiú egy pillanatig összeszűkült szemmel méregette a barátnőmet, végül egy "Merek"-et mondott.
- Adj Harrynek egy öltáncot! - kacagott fel.
- Ugyan vetkőzős számot. Arra lettem figyelmes, hogy nem kapcsolódok be a dúdolásba, hanem feszülten figyelem, ahogy Louis már szintén félmeztelenül mozog Harry ölében. Kezdett kiszáradni a torkom és gyorsan lehúztam az előttem lévő sör maradékát.
- Elég lesz édes, mert a végén még az ágyamban kötünk ki. - kacsintott Tommora, aki szomorúan, de legurult Harryről. A göndör fiú azonnal a barátja után nyúlt és arconcsókolta.
Hangosan eresztettem ki a levegőt és reméltem, hogy Dián kívül senki sem vette észre. Mint kiderült sajnos Zaynek feltűnt a feszültségem.
- Szofi! Felelsz vagy mersz?
- Merek, természetesen.
- Csókold meg Liam-et. - mondta a fekete hajú fiú nevetve.
Egy pillanatra megfagyott a levevő.
- Bocsi Liam, ne vedd sértésnek, de nem foglak megcsókolni, amikor tudom, hogy barátnőd van. Nem vagyok akkora ribanc, szóval iszom! - mondtam majdnem egy szuszra, és lehúztam a következő kör tequilámat, lévén a pálinka már elfogyott.
- Aww, de aranyos vagy! - mondta Liam és felállt, hogy megöleljen.
- Hidd el, csak a becsületem nem engedi. - viszonoztam az ölelését, mire Harry elköhintette magát.
- ÉN JÖVÖK! - kiáltotta Niall - Hazza, felelsz vagy mersz? - húzogatta a szemöldökét a szőke fiú.
- Merek, mint mindig.
- Oké. Csókold meg Sophie-t!
Először felnevettem, aztán rájöttem, hogy kit is mondott.
- Nincs az az isten! - jelentettem ki gyorsan
- Miért? - nézett rám kacéran Harry. - Nincs pasid, nemde?
Bólintottam és sóhajtottam egyet. Végülis.
- Tudod mit! Itt szabad! - mutattam az arcomra, mire Harry tekintete felderült a fiúk pedig füttykoncertet adtak.
Közelebb csúsztam hozzá, ő pedig megpuszilta az arcom, majd minden a másodperc töredéke alatt történt. Megfogta az állam, és hirtelen a pusziból egy könnyed csók varázsolt. Minden ideg pattanásig feszült bennem és kipattantak a szemeim. A fiúk persze még hangosabban fütyültek. Dia és Lou pedig woo-zott. Amint valóban eljutott a tudatomig, hogy mit művelek, elhúzódtam és kipirulva tekintettem Harry abban a pillanatban kinyíló mohó zöld szemeibe. Megint eszembe jutott, amit a szobában mondott, és jobban elvörösödtem. Hirtelen túl szűk lett minden és nagyon melegem is lett. Diára néztem de az elfogyasztott alkoholnak köszönhetően már nem vette a jelzéseimet. Közben a játék tovább zajlott. Lounak kellett az orrán egyensúlyoznia egy sörösüveget. Én hirtelen felpattantam és a cigimet felkapva felsétáltam a tetőre. Nem tudtam foglalkozni azzal, hogy mennyire szánalmasnak, nevetségesnek és udvariatlannak tűnök. Amint elértem a lépcsőt és tudtam, már nem láthatnak, futásnak eredtem és meg sem álltam a tetőterasz korlátjáig. Nagyokat lihegtem, de nem a minimális testmozgás miatt. A fejem továbbra is zúgott, és az sem érdekelt, hogy mezítláb állok a már eléggé hideg járólapon. Csak magam elé meredtem a kivilágított parlamentet bámulva és próbáltam úrrá lenni az érzelmeimen. Megint két részre szakadtam belülről. Az emocionális énem örömtáncot lejtett, míg a racionális énem megszidta a másikat, hogy nem kellett volna ennyire komolyan vennem ezt az egészet, mint ahogy a játék elején meg is beszéltem magammal. Akkor mégis miért éreztem megint azt szobai bizsergést, amikor megcsókolt? Ennek az egésznek semmi értelme nem volt. Nem akartam azzal hitegetni magam, hogy egyáltalán szimpatikus lehetek neki. Basszus, szinte minden héten mással kavar és én nem az a típus voltam, aki belement egy ilyenbe. Pláne nem Ádám óta. Remegve gyújtottam rá a cigarettámra és szinte azonnal ki is fújtam a füstöt. A légzésem kezdett normalizálódni és a fejem is tisztább lett. Elmerültem a gondolataimban, hogy mi helyes és mi nem, hogy mi jó nekem, és mi nem; persze a kisördög sem aludt bennem, és az a kérdés is felbukott, hogy mi lenne ha, de ezt próbáltam minél előbb elhessegetni. Nem is szabadott erre gondolnom, hiszen ami itt történik az mind játék, emlékeztettem magam sokadszorra a mai este.
- Meg fogsz fázni! - szólalt meg mögöttem Harry, mire ugrottam egyet és kis híján egy hatalmasat sikkantottam, de végül csak krákogás lett belőle. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni, azt hittem hallottad amikor az előbb szóltam. - mondta és hátat fordítva a kilátásnak nekidőlt a korlátnak.
- Bocsi, én csak... éppen... - hebegtem, és kínomban inkább tovább szívtam a cigim.
- Elnézést az iménti csókért. - mondta, mire köhögni kezdtem. - Úgy gondoltam, hogy talán leesik neked, hogy kedvellek.
- MIVAN? - kérdeztem - Részeg vagy Curly? - próbáltam elhumorizálni.
- Nem, már egyáltalán nem. Sophie, mesélj magadról valamit! Mindent tudni akarok rólad!
- Meg ne próbálj idézni, ez nálam nem működik! - figyelmeztettem mire azt a meghökkent arcot produkálta, amit a beszólásaim után szokott.
- "Everything about youuu." - énekeltem halkan, hogy leessen neki, mire halkan felkacagott. Annyira szép orgánuma volt!
- Jajj, nem úgy! - mondta, majd témát váltott - Szóval tanító néni leszel.
Sóhajtottam. Nem éppen a kedvenc témám.
- Nem, csak diplomát szerzek belőle. Igazából kiskoromtól író akartam lenni.
- Hát,azért ezek eléggé különböző dolgok! - nézett rám, az alkohol hatásának köszönhetően pedig simán visszanéztem világító zöld szemeibe.
- Igen. Tudod, anno elbuktam a felvételit. Soha nem voltam egy kitűnő tanuló, semmilyen értelemben. Nem nagyon keveredtem bajba, csak néha szóltam be a tanároknak, emellett pedig szartam a jegyeimbe. Így az érettségim tele lett hármasokkal és négyesekkel.
- A hármas és a négyes az...
- Ó, bocsi, az kb B és C+nak felel meg. - fordítottam át neki és megint elpirultam.
- Az nem is olyan rossz. De vissza az íráshoz. Miket írsz?
- Regényeket. Mindenfélét. Krimiket, sci-fiket, drámákat, romantikusokat. Meg persze gyerekeknek is.
- Azta,mennyi mindenhez van tehetséged!
Most én néztem rá megrökönyödve, mire folytatta.
- Biztos jól kijössz a gyerekekkel, írsz és ahogy az előbb hallottam énekelni is tudsz. Illetve az igazat megvallva, amikor megláttalak a koncert előtt, azt hittem, hogy valamiféle modell vagy.
Felkuncogtam.
- Modell? - nem bírtam és kétrét görnyedtem a megjegyzésétől. - Én? Úgy értem, nézz már rám! Alacsony vagyok, átlagos arccal, és még a melleim se nagyok...
- Nem iss! - kezdett bele és megint láttam rajta az a kifejezéstelen arcot, mint a kocsmában.
- Hagyd abba a melleim bámulását! - szidtam meg, mire megrázta a fejét.
- Lehet, hogy még egy kicsit az alkohol hatalmában állok.
- Le mertem volna fogadni! - néztem rá felhúztam szemöldökkel és csípőre tettem a kezemet.
- Mindegy, annyit akartam mondani, hogy lenyűgözően nézel ki.
- Már biztos vagyok benne, hogy részeg vagy. - replikáztam poénból meglökve a vállát, mire megragadta a két karomat és veszélyesen közel került hozzám.
- Sophie! Máskor is találkozni akarok veled! - a teliholdban gyémántként ragyogó szemei rabul ejtették az enyémeket és úgy éreztem, akár komolyan is gondolhatja.
- Harry, nem értelek! Olyan vagyok, mint a többi lány.
- Ó, nem! Higgy nekem! A "többi lány" fele folyamatosan csak magával foglalkozik, és ez kurvára untat. A másik fele pedig csak el akarja újságolni a haverjainak, hogy csókolózott, randizott, vagy éppen kúrt egy "sztárral". De én nem bírom őket.
- Érdekes. Hogy lehet, hogy ha nem bírod őket, akkor mégis velük lógsz még mindig? 
- Hmm... - rázta meg a fejét, megszakítva a szemkontaktust, és el is engedett, és visszalépett a korláthoz. Kicsit elszomorodtam. Jó volt közel érezni magamhoz. Újabb cigi után nyúltam, mire megint megszólalt. - Tudod, ezért vagy ennyire szimpatikus nekem.
- A cigaretta miatt? - kérdeztem felnevetve.
- Neem. - horkanott fel. -  Azért, mert ami a szíveden az a szádon.
- Alig ismersz. Honnan jött ez az ötlet?
- Nyitott könyv vagy nekem, Sophie.
Felhorkantottam.
- Köszi. És a banda még azt mondja, hogy te vagy az, aki jól flörtöl? Inkább csókoltam volna meg Liam-et. - fájt a megjegyzése.
- Nem úgy értettem, ahogy gondolod!
- Tényleg? Akkor magyarázd meg kérlek! - szóltam foghegyről, mire megint felém fordult és végigmért.
- Azt mondtad nem vagy rajongó, mégis full zavarban voltál az elején, itt megjegyezném, hogy remélem leesett neked, hogy mi ugyanolyan egyszerű emberek vagyunk, mint te meg Dia.Azonban amint lógtál velünk egy kicsit rögtön feloldódtál, ami cool, mert a "többi lány" csak a celebet látja bennünk. Nem szólnak be úgy mint te, amint csak lehetőséged nyílik, és nem vesznek rá arra, hogy lenyaljam a habot Liam-ről. Ami, megjegyezném, ördögi húzás volt kisasszony. Szóval igazából csak azt akartam mondani, hogy te látod a fiúkat az idolok mögött. - fejezte be és már csak 5 centi volt köztünk a távolság.
A mondandója felétől csak mosolyogtam rá. Képtelen voltam megszólalni. Éreztem a levegővételét és már nem is voltam mérges az előző beszólásáért.
- Tehát van bármennyi esély arra, hogy te is találkoznál velem megint? Mindegy is, ha van vagy nincs, legalább engedd meg, hogy megcsókoljalak. Már a meet&greet óta szeretnélek.És tudom, hogy nem ismerjük egymást igazán, de hidd el, tényleg érdekel minden apró pici dolog. És már megint idéztem. Bocs, eddig fel sem tűnt, nogy milyen sokszor csinálom ezt.
Csendben vártam, hogy folytatja-e. Mert már régen legyőzte a racionális részemet is. Megint nem a földön voltam, hanem valami párhuzamos univerzumban.
- Fogsz mondani valamit, vagy ezt vegyem elutasításnak? - kérdezte és kezdett elszontyolodni.
- Megteszed végre, vagy nekem kell kezdeményezni helyetted? - villantottam rá egy félmosolyt. Nem akartam tovább kínozni.
Az arca egy pillanat alatt felderült, a derekamnál fogva magához rántott és heves csókcsatába kezdtünk. Wooo! - kiabált az emocionális énem. Micsoda csók volt. Elmerültem a boldog pillanatban. Minden porcikám égett, de most nem szégyenemben. Ez valami más volt. Új és egyszerre régi. Ismert és ismeretlen. Ajkaim azonnal engedelmeskedtek, amikor nyelve bebocsátásért esedezett. Tökéletes csók volt. Lélegzetelállító. Nem akartam, hogy vége legyen, de Harry mégis megszakította nyelveink csatáját.
- Ezt igennek vehetem? - nézett rám várakozóan.
- Egy nagyon erős talánnak, mert itt nem csak azt kell figyelembe venni, hogy bírjuk-e egymást, hanem azt is, hogy te folyamatosan a világot járod, míg én ebben a kis országban élek.
- Megoldjuk. Higgy nekem!
- Hiszek. - mosolyogtam rá és megcsókoltam. Próbáltam elüldözni a fejemből az "úgysem fog menni" mondatot és a jelen boldogságára fókuszálni, a ködös jövőbe tekintés helyett.
- Na jó, menjünk vissza, mielőtt még azt hiszik hogy valami rosszban sántikálunk. - mondta.
- Miért, nem azt tesszük? - válaszoltam kacéran.
Megint felnevetett azon a szép hangon és megfogta a kezem egy "Gosh, Sophie!" kíséretében.
- Srácok, itt vagytok? - hallottuk meg Liam hangját a lépcső felől, mire abban a pillanatban elengedtük a másik kezét és távolabb léptünk egymástól.
- Megyünk Liam! - kiáltott vissza Harry, de addigra bandatársa már odaért hozzánk.
- Mit műveltek ti ketten itt? Zayn szerint már biztos szobára mentetek.
- Miért mondja folyton ezt? - nyögtem fel.
- Túlzottan jól ismer - suttogta Harry és rám kacsintott.
- Gyertek! Új játékot találtunk ki Diával! Imádni fogjátok! - villantott szexis mosolyt Daddy Direction.
- Gondolom még több alkohol lesz benne. - jegyezte meg Harry
- Diától nem várok mást. - kontráztam rá és felkuncogtam.
Liam ment elől, így nem láthatta, hogy Harry újra megfogta a kezem, felemelte és megpuszilta. Egy aranyos mosollyal viszonoztam és levegőpuszit küldtem neki vissza, mire csibészes mosolyt villantott.
Dia és Louis mindkettőnket alaposan végigmért árulkodó nyomok után kutatva, és reménykedtem, hogy semmi nem buktat le minket.
- Mit hagytunk ki? - kérdeztem és Niallre pillantottam, nem meglepődve azon, hogy éppen egy Twixet evett.
- Remélem az nem az enyém volt. - nézett rá élesen Harry, mire az ír fiú csak megvonta a vállát
- Nem volt rajta a neved.
Diával felnevettünk. Volt idő, amikor felcimkéztük az ételeinket otthon, hogy a másik legalább hagyja meg a felét.
- Mi az új játék, D? - néztem rá.
- Filmes. - válaszolta somolyogva, mire egy szemforgatást kapott válaszuk tőlem.
- Liam, tényleg hagytad neki, hogy filmet válasszon? - néztem tettetett dühvel a fiúra.
- Miért? Vicces lesz! - vonta meg a vállát, majd a falba süllyesztett óriási plazmatévé előtti kanapéra ült.
- Mik a szabályok? - kérdezte Harry , mikor Zayn a távirányítóért nyúlt.
- Bármikor ki kell innod a poharadban lévő piádat, amikor meghallod, hogy "Fuck" szót. - mondta barátnőm a nagy kanapé közepéről.
Amikor megpillantottam a Ponyvaregény főcímét felvillanni a tvben, kiakadtam.
- Jesus, mikor lesz a következő koncertetek? Mert ettől garantáltan ki lesztek ütve 2 napig! - nyögtem be.
- Egyszer élünk - nézett rám Louis ahogy helyet foglalt Dia mellett.
- Felőlem! - somolyogtam és leültem Harry mellé a kanapé szélére. Egészen véletlenül már csak ott volt hely, ugyanis Liam és Zayn ültek a kék kanapén, amin eddig Diával ültünk. Azonban már egyáltalán nem volt rossz ötlet Harry mellé ülni, aki rám villantotta ellenállhatatlan mosolyát.
- Kezdjüüük! - kiáltotta Niall és lekapcsolta a lámpákat, majd levágódott az egyik fotelbe Lou elé.
Amint a film elkezdődött Harry a derekam köré fonta a karját, miután körbenézett, hogy figyel -e minket valaki, én pedig egy picit nekidőltem, mire megpuszilta a hajamat.

Amikor éjfélt ütött az óra, szünetet tartottunk, hogy keressünk még vodkát a bárban. Lou felállt picit spiccesen.
- Öröm volt veletek játszani srácok, mint mindig és örülök annak is, hogy megismertelek titeket lányok, remélem, hogy még találkozunk! Azonban nekem van egy pici lányom, aki szerintem pár órán belül már fent lesz és nem kéne alkoholtól bűzlenem, szal fellövöm a pizsit.
- Jóéjt Lou! - mondták kórusban a fiú szintén eléggé mártósan.
- Jó éjszakát, mi örülünk annak, hogy megismerhettünk! - mondta Dia és a távozó Lou után integettünk.
Ekkor megcsörrent egy telefon.
- Ú, Perrie az! Biztos véget ért a koncertjük! Sorry, srácok, nekem itt a játék vége! - nézett ránk Zayn, majd beviharzott az egyik szobába.
- Nők! Mindig tönkreteszik a szórakozást! - jegyezte meg humorosan Louis, mire szigorúan néztünk rá Diával. - A jelenlévők persze kivételek! - mosolygott ránk.
- Folytathatjuk! - ért vissza Niall kezében vodkával és narancslével.
- Szuper! - nevetett Liam és Niallnek nyújtotta a poharát.
- Jól vagy? - nézett rám Harry.
- Persze - bólintottam ismételten zúgó fejjel, amikor Niall visszanyomta a filmet és a sötétben gyorsan körbepillantottam, amint megbizonyosodtam afelől, hogy mindenki várakozásteljesen a filmet figyeli, megkerestem Harry kezét, és megfogtam. Rá pillantottam, ő pedig rám mosolygott és láttam a szemeiben, hogy nagyon szeretne megcsókolni, de tudtam azt is, hogy nem akar lebukni. Így végül inkább a kanapé támlájára tette a karját és megsimogatta a vállamat, amibe beleborzongtam. Két kör vodkanarancs után Diának már kezdett lecsukódni a szeme, csakúgy mint Louisnak és Niallnek. Mi még éberek voltunk Harryvel csak már nem a filmet figyeltük, hanem szemeztünk és gondolatban visszakívánkoztam a tetőre. Aztán megriadva rebbentünk szét, amikor Niall hirtelen felhorkolt.
- Liam, szerintem itt a játék vége. - suttogta Harry, ahogy körbepillantott.
- Ja. Sosem voltunk még ilyen uncsik. - jegyezte meg a másik fiú. - Na jó, itt az ideje, hogy megpróbáljam elérni Dani-t. Ha itt fél egy van, akkor ott kb este fél 7.
- Hol van Danielle? - kérdeztem halkan, amint lehúztam a vodkával teli poharamat.
- Bostonban asszem. Fellépése van valami műsorban. Na, nektek is jó éjszakát - mondta enyhe felhanggal, amiről nem tudtam eldönteni, hogy szándékosan tett bele, vagy csak én képzeltem oda.
Amint becsukódott mögötte az ajtó, Harry felpattant engem is felhúzva a kanapéról, majd nem hezitált és végre megcsókolt. Mintha víz érte volna a sivatagot. Gyorsan törte meg a csókot, huncutul elmosolyodott, a derekam köré fonta a kezét és felkapott. Olyan gyorsan tette mindezt, hogy tiltakozni sem maradt időm, csak egy halk, nyögésszerű "Harry!" hagyta el a számat. A lábaim automatikusan átkulcsolták a derekát, karjaim pedig a nyakát. Ő megragadta a combomat, hogy meg tudjon tartani és elindult a szobája felé, ajkaival újra megtalálva az enyémeket. Belekuncogtam a csókba, és éreztem, hogy ő is elmosolyodik. Amint beértünk a szobába, Harry a fél lábával belökte mögöttünk az ajtót, majd az ágyig botorkált a holdfényes szobában és rádobott, aztán fölém mászott és végigsimított az arcomon.
- Nem érdekel, hogyan, de meg kell oldanunk, hogy többet találkozzunk Sophie, mert azt hiszem kellesz nekem. - mondta enyhén szórakozottan és újra megcsókolt.