Kedves olvasóim! A mai rész csak este érkezik, mert nagy link ember vagyok, mint mindig és még nem lektoráltam. Sorry sweeties! Köszönöm a türelmet!
Love, Lia x.
Még rosszabb hír, ma nem érkezik semmi, sajnos nem tudtam megfelelően megalkotni a dolgokat ezért elnézést és türelmet kérek, szerintem a holnapi nap folyamán, de legkésőbb pénteken, hozom Stiss (ezt a shipnevet kreáltam nekik egyenlőre) újabb bonyodalmait. :D
Lots of love, Lia x.
2014. november 26., szerda
2014. november 19., szerda
Június - chapter five
És itt is van, a következő fejezet. Lehet kicsit rövidebb, kicsit kevesebb a történet, de a mienk... :-D :-D Enjoy! Ps. Sorry, hogy a nap közepén tettem fel, de tegnap kicsit bealudtam.
Harry szemszöge
Szörnyű fejfájásom volt, mégis elmosolyodtam a karjaimban tartott, halkan szuszogó lány látványára. Alig ismertem őt; mégis kivételesen csak igazat mondtam neki. Mintha megbabonázott volna a koncert előtt. Ahogy elvörösödik minden számára kínos alkalommal. Ahogy folyamatosan mosolyog. Ahogy mindig van valami csípős válasza. Valamit megmozdított bennem. Soha nem gondoltam volna, hogy percek alatt féltékeny leszek, mintha már most a baránőm lenne. Pedig messze nem az és egy pillanatra elfogott a kétségbeesés; hogy talán nem is akar többé látni. Reméltem nem így van. Mérges voltam Zaynre; amikor azt kérte, csókolja meg Liam-et és örültem, amikor nemet mondott. Niall kihívása pedig tökéletese volt. Ha Szofi addig nem érzékelte, hogy szimpatikus számomra, - amit kétlek a szobában történtek után - akkor ott biztos leesett neki. Annyira aranyos volt, ahogy kényelmetlenül érezte magát és felrohant cigizni. Szegény madárkám. Ez lett a veszte. Mert akarom őt. Érdekel. Végre fél év duhajkodás és folyamatos kísérletezés után igazán érdekel egy lány. És semmi és senki nem állíthat meg, hogy megszerezzem. Bármennyi időbe is teljen.
Szofi szemszöge
Kipattantak a szemeim. A fejem legalább egy tonnát nyomott. És nehéznek éreztem minden porcikámat, de ennek rájöttem az okára. Egy kar vont magához, és a lábaim is összegabalyodott valaki más lábával. Felpillantottam a mellettem fekvő félmeztelen személyre és meglepetésemben sikkantottam egyet.
- 'reggelt szépségem! - nézett rám álmos szemekkel Harry.
Kitágult szemmel próbáltam hirtelen felülni, de összegabalyodott lábainknak köszönhetően visszadőltem az ágyra. Ő pedig felnevetett, azon az gyönyörű hangján.
- Basszameg! - káromkodtam magyarul, és leráztam magamról a karját, majd felültem.
- Ez nem éppen az elégedettség hangja! - jegyezte meg rekedten a göndör hajú fiú.
- Harry, az isten szerelmére, mi a francot keresünk mi egy ágyban? - puffogtam - És hol a nadrágom? Szent isten hol a melltartóm? - kérdeztem ijedten, amikor végignéztem magamon és konstatáltam, hogy a fent említettek egyike sem volt már rajtam.
- A nadrágomat valamerre arra dobtad. - mutatott az üvegfal felé. - A melltartód meg szerintem nálad van a földön. Azt mondtad, nem szeretsz abban aludni, amit teljesen megértek, nem is kéne hordanod. Amúgy elég vicces volt, ahogy lerángattad magadról pólón keresztül. De elárulod, hogy miért vagy ilyen feldúlt? Azt hittem, felőled is mehet minden.
- Mindeeen? Harry... - hallgattam el hirtelen. Ugye nem lettem az a ribanc, aki sosem akartam lenni. - Mi... lefeküdtünk?
- Oh, dehogyis!
Hangosan engedtem ki a levegőt.
- Biztos? - muszáj volt biztosra mennem.
Harry is felült.
- Ezer százalék babe, meg akarod nézni a kotonokat a fiókban? Egy sincs elhasználva! Ez idegesített fel, ugye? Szofi! Sosem tennék olyat, amit nem akarsz! Arról nem is beszélve, hogy nem igaz minden amit a sajtó ír! Nem vagyok akkora pernahajder. - mosolyodott el és megsimogatta az arcomat.
Megnyugtatott.
- Halleluja! Mármint ne vedd személyes sértésnek, de nem vagyok az a sztárokkal-kúrok-minden-éjjel típus.
- Erre magamtól is rájöttem. - dünnyögte, majd a derekamnál fogva visszarántott az ágyra és újra szorosan ölelt. - Engedd meg, hogy kiélvezzem, hogy végre van valaki az ágyamban. - suttogta a homlokomnak.
- Végre? - kérdeztem a tetovált madaraitól, majd felpillantottam rá. Magamat is megleptem, hogy mennyivel könnyebben veszem fel vele a szemkontaktust. Mintha tegnap valami megváltozott volna.
- Hogy jutottunk amúgy ide? - kérdeztem és próbáltam összetenni az emlékdarabkákat. A teraszon történtek élénken éltek az emlékeimben, majd az hogy huncutkodunk a kanapén amíg senki nem figyel, és mérhetetlen mennyiségű alkoholt magunkba zúdítunk a filmnek köszönhetően.
- Hát amikor a többiek elaludtak akkor becipeltelek.
Beugrott a jelenet és elpirultam.
- Ja, rémlik - haraptam be az alsó ajkamat - remélem senki nem volt szemtanúja annak a jelenetnek. Basszus a többiek. Vajon mit gondolhatnak rólam!
Harry egy pillanatig nem válaszolt, csak beleszagolt a hajamba.
- Dinnyés sampon? - kérdezte válasz helyett - Ja, ne stresszelj rajta, ismernek engem a srácok.
- Pont ezért kérdezem.
- Jajj, Szofi! - horkantott - Hányszor mondjam még, hogy nem vagyok az egyéjszakás típus?
- De azért ismerd be, elvitted volna a lányt a kocsmából egy körre. - cukkoltam mosolyogva - Őt még én is elvittem volna, ha nem ennyire ribis. - tettem hozzá, és amint rájöttem, hogy tényleg kimondtam, elvörösödtem. Nem voltam olyan jó kapcsolatban Harryvel, hogy coming outoljak neki.
Fürkészve nézett rám, de lehunytam a szemem és inkább feljebb helyezkedtem, hogy elérjem fenséges ajkait, amik még mindig vöröslöttek tegnapi akciózásunk eredményeképpen.
- Jó bevallom, hogy eltűnődtem rajta, hiszen mégiscsak huszonéves srác vagyok. De örülök, hogy csak múló ábránd volt és még idejében emlékeztettem magam, hogy ők nem értenek meg. - mondta, amint ajkaink elváltak.
- Hah! Igazam volt! - kuncogtam fel. - Lassan tényleg ki kéne mennünk, mert a végén még mindenki azt fogja hinni, hogy képtelen vagyunk elhagyni az ágyat. - vetettem rá egy kacér pillantást, mire megint magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Kezei bebarangolták a hátamat a póló alatt, míg én beletúrtam a hajában.
- Nem akarom, hogy ennek vége legyen. - jelentette ki, mire beleremegett a gyomrom. Még mindig nem akartam a holnapi nap rémképei gondolni.
- Mintha azt említetted volna, hogy szeretnéd megnézni a várost! Addig nem kell véget érnie! - mondtam, de tudtam, hogy ennyi nem lesz elég neki. Azonban mégsem nem mondott semmit, csak megrázta a fejét.
- Legyen! Addigis velem vagy! - mosolyodott el kisfiúsan, mire felnevettem és kibontakoztam az öleléséből és a melltartóm keresésébe kezdtem.
Dia szemszöge
Hasogatott a fejem. Én pedig nagyon nem szerettem ezt az érzést. Hiába ébredtem elég sokszor az elmúlt másfél hétben, még mindig sokkoló hatással volt rám. Nagyokat pislogtam és felültem a kanapén. Egy vékony pléd csúszott le rólam és egyből Liam jutott eszembe. Elmosolyodtam, mert Louis szuszogó teste feküdt a kanapé másik felén, szintén egy pléddel takarva. Megdörzsöltem a szememet és körbenéztem a nappaliban. Meg sem lepődtem, hogy se a legjobb barátnőmet, se a göndör hajú bandatagot nem láttam. Le mertem volna fogadni, hogy még az igazak álmát alusszák. Ha nem mással vannak elfoglalva. Úgy éreztem, hogy ez lesz belőle. Harry egész este le sem vette a szemét Szofiról. Amit meg a játéknál csinált már meg sem lepett. Tudtam hogy mindig megkapja amit akar. Csak abban reménykedtem, hogy Szofit nem kapta meg. Mert bármennyire is vicces lenne a dolog első blikkre, azért Szofi biztos nem egy egyéjszakásra vágyik, miután Ádám megcsalta. Akkor üresnek érezné magát utána és az nem lenne most jó neki. Eszembe jutott Áron, de fogalmam nem volt, hol hagytam el a telefonom, ezért inkább kibotorkáltam az étkezőbe. Liam az egyik bárszéken üldögélt a pultnál egy szál boxerben és a telefonját nyomogatta. Mondanom sem kell, festői látványt nyújtott. Kár, hogy ő is múzeum kategória, bár Daniellel édes pár voltak. Legalább annyira mint Zayn és Perrie.
- 'reggelt - üdvözöltem karcos hangon és a hűtőszerűség felé vettem az utamat,hátha találok benne valami alkoholmenteset.
- Szép reggelt neked is! - mosolygott rám, és megint megértettem a sikítozó lányok tömegét. - Elnézést a ruhátlanságomért, azt hittem egyedül leszek még egy darabig. - szabadkozott
- Ne zavartasd magad! Már megszoktam a boxeres férfiak látványát. Többiek?
Felnevetett a megjegyzésemen, és megrázta a fejét.
- Zayn szerintem még alszik, Niall fürdik, Louis-t láttad kint, Harry-ről és Sophie-ról pedig inkább nem kezdek találgatásokba.
Most rajtam volt a kacagás sora.
- Szerinted? - kérdeztem sokat sejtetően, amíg töltöttem magamnak egy pohár narancslevet és felültem a fiú mellett lévő bárszékre.
- Oh, biztos vagyok benne, hogy semmi komoly és visszafordíthatatlan nem történt. Harry, a hírnevével ellentétben nem olyan ember. Sokkal inkább egy romantikus, mint egy szexőrült. Becserkészni szeret és nem megdönteni. De látod, megint többet árultam el a legfiatalabb testvéremről, mint kellett volna.
- Tudnom kell, ha már úgy néz ki kavar a húgommal! - replikáztam.
- Hey! Szia D! - üdvözölt Niall, ahogy kilépett egy rövid farmerben és átdobott a vállán egy pólót. - Leeyaam, rendeltél már kaját???
- Ja, amíg fürödtél, minden percben itt kell lennie.
- Danielle? - néztem a telefonjára.
- Nem, Bostonban még most hajnalodik. Csak csekkolom, hogy mit ír rólunk a kritika, illetve hogy lett- e nyoma a tegnapi kocsmázásnak.
- Erre vannak embereitek, nem?
- De. - válaszolt Niall - Azonban Daddy szereti önmaga is lecsekkolni. A mazoista. - tette hozzá, majd a nappali felé indult. - Inkább ott várom meg a kaját. Meg felébresztem Tommo-t. Eleanor már kereste rajtam.
Ekkor ugrott be, hogy meg kell találnom a telefonomat. Lecsusszantam a székről és megindultam Niall után. Ekkor lépett ki Zayn a világossárga ajtós szobából, és üdvözlésképp megölelt.
- Vaz happenin partner in crime ? - kacsintott rám, amikor elengedett, és tudtam, hogy tegnap bugyim dobtam volna ettől a gesztustól.
- Semmi, csak várom, hogy Szofi előbújjon Harryvel.
- Oh, csak nem összejött a kis ügyletünk? - villantott egy szexis félmosolyt.
- Nem kellett sokat dolgoznunk rajta, már az elejétől játszott rajtuk, hogy csak át kell őket lökni egy képzeletbeli határon - dünnyögte Liam, ahogy a szobája felé vette az irányt.
Louis nyögését hallottuk meg a nappaliból, meg Niall összetéveszthetetlen kacagását, és érdeklődve mentünk Zayn-nel a hangok irányába. Lou éppen az orrnyergét dörzsölgette, Niall pedig a fotelben rázkódott a nevetéstől.
- Vaz happenin? - kérdezte Zayn.
- Csak nézz rá! - kacagott tovább a festett szőke fiú és a legöregebb tagra mutatott.
- Rémesen festesz! - mosolyogtam és lezöttyentem mellé a kanapéra, nagy örömömre megtalálva a telóm a dohányzóasztalon.
- Ne is említsd! Mintha egy úthenger ment volna át rajtam. - mondta elhaló hangon. - Hazza?
- Kettőt találhatsz. - mondtuk Zaynnel egyszerre, mire Louis füttyentett egyet.
Ekkor kopogtattak és Niall felderült arccal pattant fel. Kinyitotta az ajtót, amin 3 pincér jött be zsúrkocsikat tolva, nekem pedig tátva maradt a szám.
- Hova szolgáljuk fel a reggelit? - kérdezte az egyik.
- A nappaliban tökéletes lesz! - mutatott felénk Niall.
A pincérek betolták a lefedett tetejű kocsikat, az egyik korlátján Szofi ruhái lógtak a hotel emblémájával ellátott ruhazacskóban. Elmosolyodtam, és Harry szobája felé fordultam, aminek az ajtaja még mindig zárva volt. Amint a pincérek elvonultak, Niall felrántotta az egyik kocsit takaró tetőt és felcsillant a szeme.
- Rántottaa! Palacsintaa! - kiáltotta és felkapott egy tányért, majd megpakolta két embernek is elegendő tojással.
- Nekem egy aszpirin kéne inkább - közölte elhaló hangon Louis, és megpróbált felállni, de visszazökkent az ülésre.
- Annak is kell lennie valahol! - közölte Liam, aki visszatért. Egy vékony fekete farmert és egy fehér pólót vett fel, nagy sajnálatomra.
- Hogy vagy mindig ilyen fitt? - kérdeztem tőle.
- Meditálok minden reggel. Meg leugrottunk Paullal a konditerembe, amíg aludtatok.
- Aludtál te egyáltalán? Olyan vagyok mint egy mosott szar, és ahogy látom, Loius is. Neked meg volt időd és energiád lemenni edzeni, amikor még csak délelőtt 10 óra van.
- Ja. Megszoktam, hogy 7:30-tól fent vagyok.
Elkerekedett szemekkel néztem rá. Kinyílt egy szobaajtó és automatikusan oldalra fordultunk Tommo-val. Azonban az a bizonyos szoba még mindig zárva volt. Paul lépett be a bejárat felől.
- Reggelt fiúk! Oh! - mondta, amint megpillantott engem is.
- Ő Dia tegnap estéről. - magyarázta Zayn, mire Paul bólintott.
- Természetesen emlékszem... - kezdett bele, de hirtelen elhallgatott én meg nem átallottam kisegíteni.
- Csak arra nem számított, hogy még reggel is itt talál, ugye? Higgye el, én sem így terveztem, de Szofi, meg az alkohol, Mr. Styles, meg az alkohol, meg még több alkohol.
- Először is, tegezz Dia, másrészt igazad van, valóban meglepődtem. Harmadrészt, fejtsd csak ki kérlek, mit művelt már megint CurlyWurly? - kérdezte enyhén számon kérőn, de valahogy éreztem, hogy nem gondolja igazán komolyan.
Azonban nem jutott időm, hogy elmagyarázzam, mert végre kinyílt az a bizonyos ajtó.
Szofi szemszöge.
Kiléptem a fürdőszobából, ahol végeztem egy gyors arcmosást, és a teletetovált fiúra pillantottam, aki még mindig az ágyon feküdt, kezével a feje alatt és fütyörészett.
- Még mindig azon nevetek, hogy modellnek hittél. - kacagtam, ahogy visszaültem az ágy szélére, felvenni a zoknimat.
- Erre nem akarok megint kitérni, de igazam van! Amúgy jó a tetkód! - nézett rám Harry.
- Mi? Te azt hogy láttad? - kaptam felé a tekintetem, és az oldalamhoz kaptam, ahol a Stay Strong feliratot lehetett olvasni apró betűkkel.
- Felcsúszott a pólód! - válaszolta és mellém telepedett kezeit maga elé tartva adva az ártatlant.
- Igen, és te azt merted mondani, hogy nem csináltál semmi a beegyezésem nélkül?
Felnevetett.
- Nézni még szabad! Mit szeretnél felvenni? - vette suttogóra.
- Öh, remélhetőleg már megérkezett a ruhám. - értetlenkedtem.
Sóhajtott egyet én pedig éreztem még némi alkoholt a leheletén.
- Pedig megnéznélek az egyik ingemben! Biztos gyönyörűen festenél benne.
- Hah. - nevettem fel. - Még mit nem. - pedig nagyon is szerettem az éppen aktuális párom ruháit hordani, de Harrytől ez valahogy furcsán hangzott - Perverz! - tettem hozzá, pont akkor amikor megpuszilta a kulcscsontomat.
- Kis boszi. - súgta a vállamnak és a nyakam felé haladt csókjaival. Megint éreztem ahogy végigfut rajtam az az elektromos érzés.
- Védelmező - a jelzőm már csak nyögésszerűen hagyta el a számat. Ajkai elérték az enyém, és ledöntött az ágyra. A hajnali emlékek hirtelen felszínre törtek én pedig újra belenyögtem a csókba. Szinte nem is érzékeltem, ahogy egyre feljebb húzta a pólómat. Ujjaim a hátát karmolták, de tudtam, hogy nem fogok maradandó nyomokat okozni. Pár másodpercen belül már le is került rólam a ruhadarab, Harry pedig elhajította a szoba másik végébe és fölém magasodott.
- Pedig nem volt olyan nehéz leimádkozni rólad. - húzta félszeg mosolyra száját, és ahogy rám hajolt sötét barna haja valami furcsa fekete glóriát húzott köréje.
- Angyal. - suttogtam, ahogy kezeimet a madarain pihentettem.
- Te vagy az angyal! - suttogta vissza, és egy könnyed csókolt lehelt az ajkaimra, majd leszállt rólam. - Kapsz egy inget! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd a fogashoz lépett, és rövid mérlegelés után egy hosszú ujjú feketét dobott hozzám.
- Te tényleg azt akarod, hogy azt higgyék, hogy csináltuk? Átlátok rajtad Harold! De tudod mit? Benne vagyok a játékban, bár csak azért, mert látni akarom az arcukat. - közöltem vele, mielőtt belépett a fürdőbe, majd letoltam magamról a nadrágot és a nevetségesen pink fehérneműmre vettem az inget. A gombokhoz természetesen a kívánt hatás elérése véget nem nyúltam. Harry visszatért egy fogkefével a szájában, eggyel pedig a kezében, azonban amint rám pillantott, a kezében tartott darab a padlón kötött ki, tekintetébe pedig visszaköltözött a teljes leállás.
- Föld hívja Mr. Styles-t! - intettem neki, mire megrázta a fejét és visszahátrált a fürdőbe. - Hát, ha a többiek is arcot fognak vágni, akkor tökéletes volt az ugratásunk. - kiáltottam utána.
- Mi lenne ha inkább elfelejtenénk ezt az inges ügyet és simán csak lekapnálak előttük? - ajánlotta, mire megráztam a fejem.
- Nem, nem, már belementem, és nem hátrálok ki belőle. Különben is, láttak már minket smacizni, az nem lenne olyan megdöbbentő. - ekkor bevillant valami a fejembe. - Van valami baj van velem? - kérdeztem magamra pillantva a tükörben, de nem bírtam felfedezni egyetlen nyomot sem, ami arra utalt volna, hogy bármi megváltozott. Ugyanaz a hosszú lábú, kicsit husisabb csaj nézett rám vissza.
- Semmi - búgta, ahogy mögém lépett és a nyakamba csókolt, mire kirázott a hideg. - Tökéletesen nézel ki.
Sóhajtottam egyet.
- Befejezhetnéd, hogy az egekbe magasztalsz, messze nem vagyok tökéletes.
A tükörből nézett rám és helytelenítő mosolyra húzta a száját, de nem tudott mit mondani, mert megkordult a gyomrom.
- Menjünk enni! - mosolyodtunk el, és megindultam az ajtó felé, amíg ő visszalépett az ágyhoz a telefonjáért. Kinyitottam az ajtót és abban a pillanatban elszállt minden bátorságom, amikor 7 szempár mérte végig a mindössze Harry ingével és a fehérneműmmel fedett testemet. Zavaromban szokásomhoz híven elvörösödtem, majd meginogtam és behátráltam volna a szobába, de ekkor nekiütköztem a mögöttem érkező Harry-nek, aki egy kicsit megbillent, de végül visszanyerte az egyensúlyát. Közben meglepődve pillantott rám, majd a többiekre emelte tekintetét. Úgy éreztem megállt az idő.
- Beszari! - ugratott halkan és megtámaszkodott az ajtófélfán.
- Gyertek csak madárkáim! - hallottam Paul öblös hangú humoros megjegyzését, és elszégyelltem magam az ugratásunk miatt.
Harry a hátamnál fogva tolt finoman maga előtt a többiekhez, mert a lábaim nem nagyon akartak engedelmeskedni. Senkire nem mertem felnézni, Harry pedig hátulról átölelt, összefogta rajtam az inget és arcon puszilt.
- Awww. - örömködött Niall.
- Akkor ezek szerint többet fogunk látni, Sophie? - nézett rám Louis. Igen pont az ilyen kérdéséket nem akartam hallani. Szerencsére Harry a segítségemre sietett.
- Együnk egyet, mert Sophie gyomorkorgása ijesztő volt!
- Hát mind tudjuk, mi tud valakit megéheztetni - kacsintott Zayn ránk, mire Harryvel nem bírtuk tovább és hangos kacagásba törtünk ki.
- Sikerült, bevettétek! - harsogta Harry nevetve.
- Bazinga! - kiáltottam vele egyszerre és kibontakoztam Harry öleléséből, majd a zsúrkocsikhoz léptem, amik tele voltak valaha tömve kajával, de Niall már alaposan megdézsmálta őket. Az egyik kocsin megtaláltam a tiszta ruháimat. - Halleluja - nyögtem, és leakasztottam a fogast.
- Én úgy éreztem, hogy csak átvágnak. - dünnyögte Liam és a bejárati ajtóhoz ment amin kopogtattak.
- Szemetek! - mondta keserűséget tettetve Dia.
- Hally! - hallatszott egy vékonyka hang, és egy gyönyörű szőke kislány rohant Harryhez, aki a kajába kapta és megpörgette. Annyira gyönyörűek voltak együtt.
- Jó reggelt hercegnőm! - mosolygott rá angyalian és megsimogatta a kislány arcát.
- Wow, miről maradtam le? - kérdezte mögülem Lou, mire rájöttem, hogy még mindig Harry ingében állok, a ruháimat szorongatva, őt és a kislányt bámulva.
- Semmiről, csak ugrattak minket. - tájékoztatta a stylistot Liam, aki visszaült a reggelijéhez.
- Ja, és elég jó lett az ugratásuk, egy pillanatig tényleg elhittem, hogy a legfiatalabb fogadott fiam rosszabb lett, mint volt. - fűzte hozzá Paul, amin a többiek nevettek egyet.
- Én inkább most átöltözök. - suttogtam inkább csak magamnak, és visszamentem Harry szobájába.
- Ő ki? - hallottam Lux-ot kérdezni, de a választ inkább nem vártam meg, hanem behúztam magam mögött az ajtót és nekidőltem.
- Basszameg. - káromkodtam sokadszorra ezen a reggelen és gyorsan átöltöztem, közben azon gondolkodva, hogyan viselkedjek Harryvel. Vajon tényleg komolyan gondolta, amit a teraszon mondott, vagy csak az alkohol beszélt belőle. Hiába volt annyira kedves, fogalmam nem volt, hogyan érezzek az egésszel kapcsolatban. Megráztam a fejemet, majd visszatértem a többiekhez, átgondolva, hogy mit is mutassunk meg Diával a városból. Végül mégis Harry mellé ültem és egy "köszönöm" kíséretében elfogadtam tőle a felém nyújtott palacsintahalmot. Éreztem magamon Lux tekintetét. Most azonban Lou segített a segítségemre.
- Lux, ő Sophie, a fiúk új barátja. - magyarázta, amikor a kislány újból rám nézett.
- Aranyosak. - jelentette ki, majd Diára nézett, aki visszamosolygott a kislányra.
- Te is az vagy. - mondta neki, mire Lux lekászálódott Harry mellől és Diához szaladt, aki szintén karjaiba vette a kislányt, mint Harry korábban.
- Lou, ugye Lux jöhet velünk? - kérdezte barátnőm, mire elmosolyodtam. Imádta a gyerekeket, hiszen pedagógusnak készült. Félreértés ne essen, én is imádtam őket, csak Dián látszott, hogy valami ősérzéke van hozzá. Igen, bevallom, sokkal jobb tanítónéni volt nálam. Lux, lemászott Diától, majd visszajött hozzánk.
- Szép vagy! - mondta a maga egyszerűségével, mire majdnem eldobtam a villámat. Gyorsan leraktam a tányért a kezemből és én is az ölembe vettem a kislányt.
- Annyira cuki vagy! - mosolyogtam rá és kisimítottam egy tincset az arcából. - Mit szólsz, megnézzük az óriáskereket? - kérdeztem tőle.
- Iggen! - kiáltotta egyszerre Harry, Niall és Louis.
- Igen! - helyeselt a kislány is, és átmászott tőlem imádott Hallyéhez.
Harry szemszöge
Szörnyű fejfájásom volt, mégis elmosolyodtam a karjaimban tartott, halkan szuszogó lány látványára. Alig ismertem őt; mégis kivételesen csak igazat mondtam neki. Mintha megbabonázott volna a koncert előtt. Ahogy elvörösödik minden számára kínos alkalommal. Ahogy folyamatosan mosolyog. Ahogy mindig van valami csípős válasza. Valamit megmozdított bennem. Soha nem gondoltam volna, hogy percek alatt féltékeny leszek, mintha már most a baránőm lenne. Pedig messze nem az és egy pillanatra elfogott a kétségbeesés; hogy talán nem is akar többé látni. Reméltem nem így van. Mérges voltam Zaynre; amikor azt kérte, csókolja meg Liam-et és örültem, amikor nemet mondott. Niall kihívása pedig tökéletese volt. Ha Szofi addig nem érzékelte, hogy szimpatikus számomra, - amit kétlek a szobában történtek után - akkor ott biztos leesett neki. Annyira aranyos volt, ahogy kényelmetlenül érezte magát és felrohant cigizni. Szegény madárkám. Ez lett a veszte. Mert akarom őt. Érdekel. Végre fél év duhajkodás és folyamatos kísérletezés után igazán érdekel egy lány. És semmi és senki nem állíthat meg, hogy megszerezzem. Bármennyi időbe is teljen.
Szofi szemszöge
Kipattantak a szemeim. A fejem legalább egy tonnát nyomott. És nehéznek éreztem minden porcikámat, de ennek rájöttem az okára. Egy kar vont magához, és a lábaim is összegabalyodott valaki más lábával. Felpillantottam a mellettem fekvő félmeztelen személyre és meglepetésemben sikkantottam egyet.
- 'reggelt szépségem! - nézett rám álmos szemekkel Harry.
Kitágult szemmel próbáltam hirtelen felülni, de összegabalyodott lábainknak köszönhetően visszadőltem az ágyra. Ő pedig felnevetett, azon az gyönyörű hangján.
- Basszameg! - káromkodtam magyarul, és leráztam magamról a karját, majd felültem.
- Ez nem éppen az elégedettség hangja! - jegyezte meg rekedten a göndör hajú fiú.
- Harry, az isten szerelmére, mi a francot keresünk mi egy ágyban? - puffogtam - És hol a nadrágom? Szent isten hol a melltartóm? - kérdeztem ijedten, amikor végignéztem magamon és konstatáltam, hogy a fent említettek egyike sem volt már rajtam.
- A nadrágomat valamerre arra dobtad. - mutatott az üvegfal felé. - A melltartód meg szerintem nálad van a földön. Azt mondtad, nem szeretsz abban aludni, amit teljesen megértek, nem is kéne hordanod. Amúgy elég vicces volt, ahogy lerángattad magadról pólón keresztül. De elárulod, hogy miért vagy ilyen feldúlt? Azt hittem, felőled is mehet minden.
- Mindeeen? Harry... - hallgattam el hirtelen. Ugye nem lettem az a ribanc, aki sosem akartam lenni. - Mi... lefeküdtünk?
- Oh, dehogyis!
Hangosan engedtem ki a levegőt.
- Biztos? - muszáj volt biztosra mennem.
Harry is felült.
- Ezer százalék babe, meg akarod nézni a kotonokat a fiókban? Egy sincs elhasználva! Ez idegesített fel, ugye? Szofi! Sosem tennék olyat, amit nem akarsz! Arról nem is beszélve, hogy nem igaz minden amit a sajtó ír! Nem vagyok akkora pernahajder. - mosolyodott el és megsimogatta az arcomat.
Megnyugtatott.
- Halleluja! Mármint ne vedd személyes sértésnek, de nem vagyok az a sztárokkal-kúrok-minden-éjjel típus.
- Erre magamtól is rájöttem. - dünnyögte, majd a derekamnál fogva visszarántott az ágyra és újra szorosan ölelt. - Engedd meg, hogy kiélvezzem, hogy végre van valaki az ágyamban. - suttogta a homlokomnak.
- Végre? - kérdeztem a tetovált madaraitól, majd felpillantottam rá. Magamat is megleptem, hogy mennyivel könnyebben veszem fel vele a szemkontaktust. Mintha tegnap valami megváltozott volna.
- Hogy jutottunk amúgy ide? - kérdeztem és próbáltam összetenni az emlékdarabkákat. A teraszon történtek élénken éltek az emlékeimben, majd az hogy huncutkodunk a kanapén amíg senki nem figyel, és mérhetetlen mennyiségű alkoholt magunkba zúdítunk a filmnek köszönhetően.
- Hát amikor a többiek elaludtak akkor becipeltelek.
Beugrott a jelenet és elpirultam.
- Ja, rémlik - haraptam be az alsó ajkamat - remélem senki nem volt szemtanúja annak a jelenetnek. Basszus a többiek. Vajon mit gondolhatnak rólam!
Harry egy pillanatig nem válaszolt, csak beleszagolt a hajamba.
- Dinnyés sampon? - kérdezte válasz helyett - Ja, ne stresszelj rajta, ismernek engem a srácok.
- Pont ezért kérdezem.
- Jajj, Szofi! - horkantott - Hányszor mondjam még, hogy nem vagyok az egyéjszakás típus?
- De azért ismerd be, elvitted volna a lányt a kocsmából egy körre. - cukkoltam mosolyogva - Őt még én is elvittem volna, ha nem ennyire ribis. - tettem hozzá, és amint rájöttem, hogy tényleg kimondtam, elvörösödtem. Nem voltam olyan jó kapcsolatban Harryvel, hogy coming outoljak neki.
Fürkészve nézett rám, de lehunytam a szemem és inkább feljebb helyezkedtem, hogy elérjem fenséges ajkait, amik még mindig vöröslöttek tegnapi akciózásunk eredményeképpen.
- Jó bevallom, hogy eltűnődtem rajta, hiszen mégiscsak huszonéves srác vagyok. De örülök, hogy csak múló ábránd volt és még idejében emlékeztettem magam, hogy ők nem értenek meg. - mondta, amint ajkaink elváltak.
- Hah! Igazam volt! - kuncogtam fel. - Lassan tényleg ki kéne mennünk, mert a végén még mindenki azt fogja hinni, hogy képtelen vagyunk elhagyni az ágyat. - vetettem rá egy kacér pillantást, mire megint magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Kezei bebarangolták a hátamat a póló alatt, míg én beletúrtam a hajában.
- Nem akarom, hogy ennek vége legyen. - jelentette ki, mire beleremegett a gyomrom. Még mindig nem akartam a holnapi nap rémképei gondolni.
- Mintha azt említetted volna, hogy szeretnéd megnézni a várost! Addig nem kell véget érnie! - mondtam, de tudtam, hogy ennyi nem lesz elég neki. Azonban mégsem nem mondott semmit, csak megrázta a fejét.
- Legyen! Addigis velem vagy! - mosolyodott el kisfiúsan, mire felnevettem és kibontakoztam az öleléséből és a melltartóm keresésébe kezdtem.
Dia szemszöge
Hasogatott a fejem. Én pedig nagyon nem szerettem ezt az érzést. Hiába ébredtem elég sokszor az elmúlt másfél hétben, még mindig sokkoló hatással volt rám. Nagyokat pislogtam és felültem a kanapén. Egy vékony pléd csúszott le rólam és egyből Liam jutott eszembe. Elmosolyodtam, mert Louis szuszogó teste feküdt a kanapé másik felén, szintén egy pléddel takarva. Megdörzsöltem a szememet és körbenéztem a nappaliban. Meg sem lepődtem, hogy se a legjobb barátnőmet, se a göndör hajú bandatagot nem láttam. Le mertem volna fogadni, hogy még az igazak álmát alusszák. Ha nem mással vannak elfoglalva. Úgy éreztem, hogy ez lesz belőle. Harry egész este le sem vette a szemét Szofiról. Amit meg a játéknál csinált már meg sem lepett. Tudtam hogy mindig megkapja amit akar. Csak abban reménykedtem, hogy Szofit nem kapta meg. Mert bármennyire is vicces lenne a dolog első blikkre, azért Szofi biztos nem egy egyéjszakásra vágyik, miután Ádám megcsalta. Akkor üresnek érezné magát utána és az nem lenne most jó neki. Eszembe jutott Áron, de fogalmam nem volt, hol hagytam el a telefonom, ezért inkább kibotorkáltam az étkezőbe. Liam az egyik bárszéken üldögélt a pultnál egy szál boxerben és a telefonját nyomogatta. Mondanom sem kell, festői látványt nyújtott. Kár, hogy ő is múzeum kategória, bár Daniellel édes pár voltak. Legalább annyira mint Zayn és Perrie.
- 'reggelt - üdvözöltem karcos hangon és a hűtőszerűség felé vettem az utamat,hátha találok benne valami alkoholmenteset.
- Szép reggelt neked is! - mosolygott rám, és megint megértettem a sikítozó lányok tömegét. - Elnézést a ruhátlanságomért, azt hittem egyedül leszek még egy darabig. - szabadkozott
- Ne zavartasd magad! Már megszoktam a boxeres férfiak látványát. Többiek?
Felnevetett a megjegyzésemen, és megrázta a fejét.
- Zayn szerintem még alszik, Niall fürdik, Louis-t láttad kint, Harry-ről és Sophie-ról pedig inkább nem kezdek találgatásokba.
Most rajtam volt a kacagás sora.
- Szerinted? - kérdeztem sokat sejtetően, amíg töltöttem magamnak egy pohár narancslevet és felültem a fiú mellett lévő bárszékre.
- Oh, biztos vagyok benne, hogy semmi komoly és visszafordíthatatlan nem történt. Harry, a hírnevével ellentétben nem olyan ember. Sokkal inkább egy romantikus, mint egy szexőrült. Becserkészni szeret és nem megdönteni. De látod, megint többet árultam el a legfiatalabb testvéremről, mint kellett volna.
- Tudnom kell, ha már úgy néz ki kavar a húgommal! - replikáztam.
- Hey! Szia D! - üdvözölt Niall, ahogy kilépett egy rövid farmerben és átdobott a vállán egy pólót. - Leeyaam, rendeltél már kaját???
- Ja, amíg fürödtél, minden percben itt kell lennie.
- Danielle? - néztem a telefonjára.
- Nem, Bostonban még most hajnalodik. Csak csekkolom, hogy mit ír rólunk a kritika, illetve hogy lett- e nyoma a tegnapi kocsmázásnak.
- Erre vannak embereitek, nem?
- De. - válaszolt Niall - Azonban Daddy szereti önmaga is lecsekkolni. A mazoista. - tette hozzá, majd a nappali felé indult. - Inkább ott várom meg a kaját. Meg felébresztem Tommo-t. Eleanor már kereste rajtam.
Ekkor ugrott be, hogy meg kell találnom a telefonomat. Lecsusszantam a székről és megindultam Niall után. Ekkor lépett ki Zayn a világossárga ajtós szobából, és üdvözlésképp megölelt.
- Vaz happenin partner in crime ? - kacsintott rám, amikor elengedett, és tudtam, hogy tegnap bugyim dobtam volna ettől a gesztustól.
- Semmi, csak várom, hogy Szofi előbújjon Harryvel.
- Oh, csak nem összejött a kis ügyletünk? - villantott egy szexis félmosolyt.
- Nem kellett sokat dolgoznunk rajta, már az elejétől játszott rajtuk, hogy csak át kell őket lökni egy képzeletbeli határon - dünnyögte Liam, ahogy a szobája felé vette az irányt.
Louis nyögését hallottuk meg a nappaliból, meg Niall összetéveszthetetlen kacagását, és érdeklődve mentünk Zayn-nel a hangok irányába. Lou éppen az orrnyergét dörzsölgette, Niall pedig a fotelben rázkódott a nevetéstől.
- Vaz happenin? - kérdezte Zayn.
- Csak nézz rá! - kacagott tovább a festett szőke fiú és a legöregebb tagra mutatott.
- Rémesen festesz! - mosolyogtam és lezöttyentem mellé a kanapéra, nagy örömömre megtalálva a telóm a dohányzóasztalon.
- Ne is említsd! Mintha egy úthenger ment volna át rajtam. - mondta elhaló hangon. - Hazza?
- Kettőt találhatsz. - mondtuk Zaynnel egyszerre, mire Louis füttyentett egyet.
Ekkor kopogtattak és Niall felderült arccal pattant fel. Kinyitotta az ajtót, amin 3 pincér jött be zsúrkocsikat tolva, nekem pedig tátva maradt a szám.
- Hova szolgáljuk fel a reggelit? - kérdezte az egyik.
- A nappaliban tökéletes lesz! - mutatott felénk Niall.
A pincérek betolták a lefedett tetejű kocsikat, az egyik korlátján Szofi ruhái lógtak a hotel emblémájával ellátott ruhazacskóban. Elmosolyodtam, és Harry szobája felé fordultam, aminek az ajtaja még mindig zárva volt. Amint a pincérek elvonultak, Niall felrántotta az egyik kocsit takaró tetőt és felcsillant a szeme.
- Rántottaa! Palacsintaa! - kiáltotta és felkapott egy tányért, majd megpakolta két embernek is elegendő tojással.
- Nekem egy aszpirin kéne inkább - közölte elhaló hangon Louis, és megpróbált felállni, de visszazökkent az ülésre.
- Annak is kell lennie valahol! - közölte Liam, aki visszatért. Egy vékony fekete farmert és egy fehér pólót vett fel, nagy sajnálatomra.
- Hogy vagy mindig ilyen fitt? - kérdeztem tőle.
- Meditálok minden reggel. Meg leugrottunk Paullal a konditerembe, amíg aludtatok.
- Aludtál te egyáltalán? Olyan vagyok mint egy mosott szar, és ahogy látom, Loius is. Neked meg volt időd és energiád lemenni edzeni, amikor még csak délelőtt 10 óra van.
- Ja. Megszoktam, hogy 7:30-tól fent vagyok.
Elkerekedett szemekkel néztem rá. Kinyílt egy szobaajtó és automatikusan oldalra fordultunk Tommo-val. Azonban az a bizonyos szoba még mindig zárva volt. Paul lépett be a bejárat felől.
- Reggelt fiúk! Oh! - mondta, amint megpillantott engem is.
- Ő Dia tegnap estéről. - magyarázta Zayn, mire Paul bólintott.
- Természetesen emlékszem... - kezdett bele, de hirtelen elhallgatott én meg nem átallottam kisegíteni.
- Csak arra nem számított, hogy még reggel is itt talál, ugye? Higgye el, én sem így terveztem, de Szofi, meg az alkohol, Mr. Styles, meg az alkohol, meg még több alkohol.
- Először is, tegezz Dia, másrészt igazad van, valóban meglepődtem. Harmadrészt, fejtsd csak ki kérlek, mit művelt már megint CurlyWurly? - kérdezte enyhén számon kérőn, de valahogy éreztem, hogy nem gondolja igazán komolyan.
Azonban nem jutott időm, hogy elmagyarázzam, mert végre kinyílt az a bizonyos ajtó.
Szofi szemszöge.
Kiléptem a fürdőszobából, ahol végeztem egy gyors arcmosást, és a teletetovált fiúra pillantottam, aki még mindig az ágyon feküdt, kezével a feje alatt és fütyörészett.
- Még mindig azon nevetek, hogy modellnek hittél. - kacagtam, ahogy visszaültem az ágy szélére, felvenni a zoknimat.
- Erre nem akarok megint kitérni, de igazam van! Amúgy jó a tetkód! - nézett rám Harry.
- Mi? Te azt hogy láttad? - kaptam felé a tekintetem, és az oldalamhoz kaptam, ahol a Stay Strong feliratot lehetett olvasni apró betűkkel.
- Felcsúszott a pólód! - válaszolta és mellém telepedett kezeit maga elé tartva adva az ártatlant.
- Igen, és te azt merted mondani, hogy nem csináltál semmi a beegyezésem nélkül?
Felnevetett.
- Nézni még szabad! Mit szeretnél felvenni? - vette suttogóra.
- Öh, remélhetőleg már megérkezett a ruhám. - értetlenkedtem.
Sóhajtott egyet én pedig éreztem még némi alkoholt a leheletén.
- Pedig megnéznélek az egyik ingemben! Biztos gyönyörűen festenél benne.
- Hah. - nevettem fel. - Még mit nem. - pedig nagyon is szerettem az éppen aktuális párom ruháit hordani, de Harrytől ez valahogy furcsán hangzott - Perverz! - tettem hozzá, pont akkor amikor megpuszilta a kulcscsontomat.
- Kis boszi. - súgta a vállamnak és a nyakam felé haladt csókjaival. Megint éreztem ahogy végigfut rajtam az az elektromos érzés.
- Védelmező - a jelzőm már csak nyögésszerűen hagyta el a számat. Ajkai elérték az enyém, és ledöntött az ágyra. A hajnali emlékek hirtelen felszínre törtek én pedig újra belenyögtem a csókba. Szinte nem is érzékeltem, ahogy egyre feljebb húzta a pólómat. Ujjaim a hátát karmolták, de tudtam, hogy nem fogok maradandó nyomokat okozni. Pár másodpercen belül már le is került rólam a ruhadarab, Harry pedig elhajította a szoba másik végébe és fölém magasodott.
- Pedig nem volt olyan nehéz leimádkozni rólad. - húzta félszeg mosolyra száját, és ahogy rám hajolt sötét barna haja valami furcsa fekete glóriát húzott köréje.
- Angyal. - suttogtam, ahogy kezeimet a madarain pihentettem.
- Te vagy az angyal! - suttogta vissza, és egy könnyed csókolt lehelt az ajkaimra, majd leszállt rólam. - Kapsz egy inget! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd a fogashoz lépett, és rövid mérlegelés után egy hosszú ujjú feketét dobott hozzám.
- Te tényleg azt akarod, hogy azt higgyék, hogy csináltuk? Átlátok rajtad Harold! De tudod mit? Benne vagyok a játékban, bár csak azért, mert látni akarom az arcukat. - közöltem vele, mielőtt belépett a fürdőbe, majd letoltam magamról a nadrágot és a nevetségesen pink fehérneműmre vettem az inget. A gombokhoz természetesen a kívánt hatás elérése véget nem nyúltam. Harry visszatért egy fogkefével a szájában, eggyel pedig a kezében, azonban amint rám pillantott, a kezében tartott darab a padlón kötött ki, tekintetébe pedig visszaköltözött a teljes leállás.
- Föld hívja Mr. Styles-t! - intettem neki, mire megrázta a fejét és visszahátrált a fürdőbe. - Hát, ha a többiek is arcot fognak vágni, akkor tökéletes volt az ugratásunk. - kiáltottam utána.
- Mi lenne ha inkább elfelejtenénk ezt az inges ügyet és simán csak lekapnálak előttük? - ajánlotta, mire megráztam a fejem.
- Nem, nem, már belementem, és nem hátrálok ki belőle. Különben is, láttak már minket smacizni, az nem lenne olyan megdöbbentő. - ekkor bevillant valami a fejembe. - Van valami baj van velem? - kérdeztem magamra pillantva a tükörben, de nem bírtam felfedezni egyetlen nyomot sem, ami arra utalt volna, hogy bármi megváltozott. Ugyanaz a hosszú lábú, kicsit husisabb csaj nézett rám vissza.
- Semmi - búgta, ahogy mögém lépett és a nyakamba csókolt, mire kirázott a hideg. - Tökéletesen nézel ki.
Sóhajtottam egyet.
- Befejezhetnéd, hogy az egekbe magasztalsz, messze nem vagyok tökéletes.
A tükörből nézett rám és helytelenítő mosolyra húzta a száját, de nem tudott mit mondani, mert megkordult a gyomrom.
- Menjünk enni! - mosolyodtunk el, és megindultam az ajtó felé, amíg ő visszalépett az ágyhoz a telefonjáért. Kinyitottam az ajtót és abban a pillanatban elszállt minden bátorságom, amikor 7 szempár mérte végig a mindössze Harry ingével és a fehérneműmmel fedett testemet. Zavaromban szokásomhoz híven elvörösödtem, majd meginogtam és behátráltam volna a szobába, de ekkor nekiütköztem a mögöttem érkező Harry-nek, aki egy kicsit megbillent, de végül visszanyerte az egyensúlyát. Közben meglepődve pillantott rám, majd a többiekre emelte tekintetét. Úgy éreztem megállt az idő.
- Beszari! - ugratott halkan és megtámaszkodott az ajtófélfán.
- Gyertek csak madárkáim! - hallottam Paul öblös hangú humoros megjegyzését, és elszégyelltem magam az ugratásunk miatt.
Harry a hátamnál fogva tolt finoman maga előtt a többiekhez, mert a lábaim nem nagyon akartak engedelmeskedni. Senkire nem mertem felnézni, Harry pedig hátulról átölelt, összefogta rajtam az inget és arcon puszilt.
- Awww. - örömködött Niall.
- Akkor ezek szerint többet fogunk látni, Sophie? - nézett rám Louis. Igen pont az ilyen kérdéséket nem akartam hallani. Szerencsére Harry a segítségemre sietett.
- Együnk egyet, mert Sophie gyomorkorgása ijesztő volt!
- Hát mind tudjuk, mi tud valakit megéheztetni - kacsintott Zayn ránk, mire Harryvel nem bírtuk tovább és hangos kacagásba törtünk ki.
- Sikerült, bevettétek! - harsogta Harry nevetve.
- Bazinga! - kiáltottam vele egyszerre és kibontakoztam Harry öleléséből, majd a zsúrkocsikhoz léptem, amik tele voltak valaha tömve kajával, de Niall már alaposan megdézsmálta őket. Az egyik kocsin megtaláltam a tiszta ruháimat. - Halleluja - nyögtem, és leakasztottam a fogast.
- Én úgy éreztem, hogy csak átvágnak. - dünnyögte Liam és a bejárati ajtóhoz ment amin kopogtattak.
- Szemetek! - mondta keserűséget tettetve Dia.
- Hally! - hallatszott egy vékonyka hang, és egy gyönyörű szőke kislány rohant Harryhez, aki a kajába kapta és megpörgette. Annyira gyönyörűek voltak együtt.
- Jó reggelt hercegnőm! - mosolygott rá angyalian és megsimogatta a kislány arcát.
- Wow, miről maradtam le? - kérdezte mögülem Lou, mire rájöttem, hogy még mindig Harry ingében állok, a ruháimat szorongatva, őt és a kislányt bámulva.
- Semmiről, csak ugrattak minket. - tájékoztatta a stylistot Liam, aki visszaült a reggelijéhez.
- Ja, és elég jó lett az ugratásuk, egy pillanatig tényleg elhittem, hogy a legfiatalabb fogadott fiam rosszabb lett, mint volt. - fűzte hozzá Paul, amin a többiek nevettek egyet.
- Én inkább most átöltözök. - suttogtam inkább csak magamnak, és visszamentem Harry szobájába.
- Ő ki? - hallottam Lux-ot kérdezni, de a választ inkább nem vártam meg, hanem behúztam magam mögött az ajtót és nekidőltem.
- Basszameg. - káromkodtam sokadszorra ezen a reggelen és gyorsan átöltöztem, közben azon gondolkodva, hogyan viselkedjek Harryvel. Vajon tényleg komolyan gondolta, amit a teraszon mondott, vagy csak az alkohol beszélt belőle. Hiába volt annyira kedves, fogalmam nem volt, hogyan érezzek az egésszel kapcsolatban. Megráztam a fejemet, majd visszatértem a többiekhez, átgondolva, hogy mit is mutassunk meg Diával a városból. Végül mégis Harry mellé ültem és egy "köszönöm" kíséretében elfogadtam tőle a felém nyújtott palacsintahalmot. Éreztem magamon Lux tekintetét. Most azonban Lou segített a segítségemre.
- Lux, ő Sophie, a fiúk új barátja. - magyarázta, amikor a kislány újból rám nézett.
- Aranyosak. - jelentette ki, majd Diára nézett, aki visszamosolygott a kislányra.
- Te is az vagy. - mondta neki, mire Lux lekászálódott Harry mellől és Diához szaladt, aki szintén karjaiba vette a kislányt, mint Harry korábban.
- Lou, ugye Lux jöhet velünk? - kérdezte barátnőm, mire elmosolyodtam. Imádta a gyerekeket, hiszen pedagógusnak készült. Félreértés ne essen, én is imádtam őket, csak Dián látszott, hogy valami ősérzéke van hozzá. Igen, bevallom, sokkal jobb tanítónéni volt nálam. Lux, lemászott Diától, majd visszajött hozzánk.
- Szép vagy! - mondta a maga egyszerűségével, mire majdnem eldobtam a villámat. Gyorsan leraktam a tányért a kezemből és én is az ölembe vettem a kislányt.
- Annyira cuki vagy! - mosolyogtam rá és kisimítottam egy tincset az arcából. - Mit szólsz, megnézzük az óriáskereket? - kérdeztem tőle.
- Iggen! - kiáltotta egyszerre Harry, Niall és Louis.
- Igen! - helyeselt a kislány is, és átmászott tőlem imádott Hallyéhez.
2014. november 12., szerda
Június - part four
hellobello. még pont időben vagyok. Enjoy. Ezt a rész is különösen vicces volt írni. És sok inspirációt adott az erkélyem.
Pár körrel később már eléggé mártósak voltunk a pálinkának köszönhetően. Én voltam soron, hogy visszafizessem a Tequila Challenge-t
- Harry! Felelsz vagy....
- Merek! - vágott a mondandómban és kihívóan nézett a szemembe.
- Nyalj le egy flakon tejszínhabot Liamről!
Harry felkuncogott. - Nem nagy dolog! Leeyam? - nézett bandatagjára, aki csak megrázta a fejét és lehúzta magáról a pólóját.
- Egy igazi boszorkány vagy Sophie! - mormolta ingerültséget tettetve, de a tekintete elárulta, hogy nem mérges rám. Rányomtam a fél flakont a hasára, mire Harry már ott is termett és elkezdte erotikusan lenyalni Liam kockáiról a habot, közben nyögött, meg mindenféle hangot adott ki, amitől mind fetrengtünk a röhögéstől. Gyorsan végzett.
- Olyan ízletes vagy haver! - nevetett és megtörölte habos arcát. Dia következett.
- Louis! Felelsz vagy mersz? - villantotta rá ártatlan mosolyát.
A kék szemű fiú egy pillanatig összeszűkült szemmel méregette a barátnőmet, végül egy "Merek"-et mondott.
- Adj Harrynek egy öltáncot! - kacagott fel.
- Ugyan vetkőzős számot. Arra lettem figyelmes, hogy nem kapcsolódok be a dúdolásba, hanem feszülten figyelem, ahogy Louis már szintén félmeztelenül mozog Harry ölében. Kezdett kiszáradni a torkom és gyorsan lehúztam az előttem lévő sör maradékát.
- Elég lesz édes, mert a végén még az ágyamban kötünk ki. - kacsintott Tommora, aki szomorúan, de legurult Harryről. A göndör fiú azonnal a barátja után nyúlt és arconcsókolta.
Hangosan eresztettem ki a levegőt és reméltem, hogy Dián kívül senki sem vette észre. Mint kiderült sajnos Zaynek feltűnt a feszültségem.
- Szofi! Felelsz vagy mersz?
- Merek, természetesen.
- Csókold meg Liam-et. - mondta a fekete hajú fiú nevetve.
Egy pillanatra megfagyott a levevő.
- Bocsi Liam, ne vedd sértésnek, de nem foglak megcsókolni, amikor tudom, hogy barátnőd van. Nem vagyok akkora ribanc, szóval iszom! - mondtam majdnem egy szuszra, és lehúztam a következő kör tequilámat, lévén a pálinka már elfogyott.
- Aww, de aranyos vagy! - mondta Liam és felállt, hogy megöleljen.
- Hidd el, csak a becsületem nem engedi. - viszonoztam az ölelését, mire Harry elköhintette magát.
- ÉN JÖVÖK! - kiáltotta Niall - Hazza, felelsz vagy mersz? - húzogatta a szemöldökét a szőke fiú.
- Merek, mint mindig.
- Oké. Csókold meg Sophie-t!
Először felnevettem, aztán rájöttem, hogy kit is mondott.
- Nincs az az isten! - jelentettem ki gyorsan
- Miért? - nézett rám kacéran Harry. - Nincs pasid, nemde?
Bólintottam és sóhajtottam egyet. Végülis.
- Tudod mit! Itt szabad! - mutattam az arcomra, mire Harry tekintete felderült a fiúk pedig füttykoncertet adtak.
Közelebb csúsztam hozzá, ő pedig megpuszilta az arcom, majd minden a másodperc töredéke alatt történt. Megfogta az állam, és hirtelen a pusziból egy könnyed csók varázsolt. Minden ideg pattanásig feszült bennem és kipattantak a szemeim. A fiúk persze még hangosabban fütyültek. Dia és Lou pedig woo-zott. Amint valóban eljutott a tudatomig, hogy mit művelek, elhúzódtam és kipirulva tekintettem Harry abban a pillanatban kinyíló mohó zöld szemeibe. Megint eszembe jutott, amit a szobában mondott, és jobban elvörösödtem. Hirtelen túl szűk lett minden és nagyon melegem is lett. Diára néztem de az elfogyasztott alkoholnak köszönhetően már nem vette a jelzéseimet. Közben a játék tovább zajlott. Lounak kellett az orrán egyensúlyoznia egy sörösüveget. Én hirtelen felpattantam és a cigimet felkapva felsétáltam a tetőre. Nem tudtam foglalkozni azzal, hogy mennyire szánalmasnak, nevetségesnek és udvariatlannak tűnök. Amint elértem a lépcsőt és tudtam, már nem láthatnak, futásnak eredtem és meg sem álltam a tetőterasz korlátjáig. Nagyokat lihegtem, de nem a minimális testmozgás miatt. A fejem továbbra is zúgott, és az sem érdekelt, hogy mezítláb állok a már eléggé hideg járólapon. Csak magam elé meredtem a kivilágított parlamentet bámulva és próbáltam úrrá lenni az érzelmeimen. Megint két részre szakadtam belülről. Az emocionális énem örömtáncot lejtett, míg a racionális énem megszidta a másikat, hogy nem kellett volna ennyire komolyan vennem ezt az egészet, mint ahogy a játék elején meg is beszéltem magammal. Akkor mégis miért éreztem megint azt szobai bizsergést, amikor megcsókolt? Ennek az egésznek semmi értelme nem volt. Nem akartam azzal hitegetni magam, hogy egyáltalán szimpatikus lehetek neki. Basszus, szinte minden héten mással kavar és én nem az a típus voltam, aki belement egy ilyenbe. Pláne nem Ádám óta. Remegve gyújtottam rá a cigarettámra és szinte azonnal ki is fújtam a füstöt. A légzésem kezdett normalizálódni és a fejem is tisztább lett. Elmerültem a gondolataimban, hogy mi helyes és mi nem, hogy mi jó nekem, és mi nem; persze a kisördög sem aludt bennem, és az a kérdés is felbukott, hogy mi lenne ha, de ezt próbáltam minél előbb elhessegetni. Nem is szabadott erre gondolnom, hiszen ami itt történik az mind játék, emlékeztettem magam sokadszorra a mai este.
- Meg fogsz fázni! - szólalt meg mögöttem Harry, mire ugrottam egyet és kis híján egy hatalmasat sikkantottam, de végül csak krákogás lett belőle. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni, azt hittem hallottad amikor az előbb szóltam. - mondta és hátat fordítva a kilátásnak nekidőlt a korlátnak.
- Bocsi, én csak... éppen... - hebegtem, és kínomban inkább tovább szívtam a cigim.
- Elnézést az iménti csókért. - mondta, mire köhögni kezdtem. - Úgy gondoltam, hogy talán leesik neked, hogy kedvellek.
- MIVAN? - kérdeztem - Részeg vagy Curly? - próbáltam elhumorizálni.
- Nem, már egyáltalán nem. Sophie, mesélj magadról valamit! Mindent tudni akarok rólad!
- Meg ne próbálj idézni, ez nálam nem működik! - figyelmeztettem mire azt a meghökkent arcot produkálta, amit a beszólásaim után szokott.
- "Everything about youuu." - énekeltem halkan, hogy leessen neki, mire halkan felkacagott. Annyira szép orgánuma volt!
- Jajj, nem úgy! - mondta, majd témát váltott - Szóval tanító néni leszel.
Sóhajtottam. Nem éppen a kedvenc témám.
- Nem, csak diplomát szerzek belőle. Igazából kiskoromtól író akartam lenni.
- Hát,azért ezek eléggé különböző dolgok! - nézett rám, az alkohol hatásának köszönhetően pedig simán visszanéztem világító zöld szemeibe.
- Igen. Tudod, anno elbuktam a felvételit. Soha nem voltam egy kitűnő tanuló, semmilyen értelemben. Nem nagyon keveredtem bajba, csak néha szóltam be a tanároknak, emellett pedig szartam a jegyeimbe. Így az érettségim tele lett hármasokkal és négyesekkel.
- A hármas és a négyes az...
- Ó, bocsi, az kb B és C+nak felel meg. - fordítottam át neki és megint elpirultam.
- Az nem is olyan rossz. De vissza az íráshoz. Miket írsz?
- Regényeket. Mindenfélét. Krimiket, sci-fiket, drámákat, romantikusokat. Meg persze gyerekeknek is.
- Azta,mennyi mindenhez van tehetséged!
Most én néztem rá megrökönyödve, mire folytatta.
- Biztos jól kijössz a gyerekekkel, írsz és ahogy az előbb hallottam énekelni is tudsz. Illetve az igazat megvallva, amikor megláttalak a koncert előtt, azt hittem, hogy valamiféle modell vagy.
Felkuncogtam.
- Modell? - nem bírtam és kétrét görnyedtem a megjegyzésétől. - Én? Úgy értem, nézz már rám! Alacsony vagyok, átlagos arccal, és még a melleim se nagyok...
- Nem iss! - kezdett bele és megint láttam rajta az a kifejezéstelen arcot, mint a kocsmában.
- Hagyd abba a melleim bámulását! - szidtam meg, mire megrázta a fejét.
- Lehet, hogy még egy kicsit az alkohol hatalmában állok.
- Le mertem volna fogadni! - néztem rá felhúztam szemöldökkel és csípőre tettem a kezemet.
- Mindegy, annyit akartam mondani, hogy lenyűgözően nézel ki.
- Már biztos vagyok benne, hogy részeg vagy. - replikáztam poénból meglökve a vállát, mire megragadta a két karomat és veszélyesen közel került hozzám.
- Sophie! Máskor is találkozni akarok veled! - a teliholdban gyémántként ragyogó szemei rabul ejtették az enyémeket és úgy éreztem, akár komolyan is gondolhatja.
- Harry, nem értelek! Olyan vagyok, mint a többi lány.
- Ó, nem! Higgy nekem! A "többi lány" fele folyamatosan csak magával foglalkozik, és ez kurvára untat. A másik fele pedig csak el akarja újságolni a haverjainak, hogy csókolózott, randizott, vagy éppen kúrt egy "sztárral". De én nem bírom őket.
- Érdekes. Hogy lehet, hogy ha nem bírod őket, akkor mégis velük lógsz még mindig?
- Hmm... - rázta meg a fejét, megszakítva a szemkontaktust, és el is engedett, és visszalépett a korláthoz. Kicsit elszomorodtam. Jó volt közel érezni magamhoz. Újabb cigi után nyúltam, mire megint megszólalt. - Tudod, ezért vagy ennyire szimpatikus nekem.
- A cigaretta miatt? - kérdeztem felnevetve.
- Neem. - horkanott fel. - Azért, mert ami a szíveden az a szádon.
- Alig ismersz. Honnan jött ez az ötlet?
- Nyitott könyv vagy nekem, Sophie.
Felhorkantottam.
- Köszi. És a banda még azt mondja, hogy te vagy az, aki jól flörtöl? Inkább csókoltam volna meg Liam-et. - fájt a megjegyzése.
- Nem úgy értettem, ahogy gondolod!
- Tényleg? Akkor magyarázd meg kérlek! - szóltam foghegyről, mire megint felém fordult és végigmért.
- Azt mondtad nem vagy rajongó, mégis full zavarban voltál az elején, itt megjegyezném, hogy remélem leesett neked, hogy mi ugyanolyan egyszerű emberek vagyunk, mint te meg Dia.Azonban amint lógtál velünk egy kicsit rögtön feloldódtál, ami cool, mert a "többi lány" csak a celebet látja bennünk. Nem szólnak be úgy mint te, amint csak lehetőséged nyílik, és nem vesznek rá arra, hogy lenyaljam a habot Liam-ről. Ami, megjegyezném, ördögi húzás volt kisasszony. Szóval igazából csak azt akartam mondani, hogy te látod a fiúkat az idolok mögött. - fejezte be és már csak 5 centi volt köztünk a távolság.
A mondandója felétől csak mosolyogtam rá. Képtelen voltam megszólalni. Éreztem a levegővételét és már nem is voltam mérges az előző beszólásáért.
- Tehát van bármennyi esély arra, hogy te is találkoznál velem megint? Mindegy is, ha van vagy nincs, legalább engedd meg, hogy megcsókoljalak. Már a meet&greet óta szeretnélek.És tudom, hogy nem ismerjük egymást igazán, de hidd el, tényleg érdekel minden apró pici dolog. És már megint idéztem. Bocs, eddig fel sem tűnt, nogy milyen sokszor csinálom ezt.
Csendben vártam, hogy folytatja-e. Mert már régen legyőzte a racionális részemet is. Megint nem a földön voltam, hanem valami párhuzamos univerzumban.
- Fogsz mondani valamit, vagy ezt vegyem elutasításnak? - kérdezte és kezdett elszontyolodni.
- Megteszed végre, vagy nekem kell kezdeményezni helyetted? - villantottam rá egy félmosolyt. Nem akartam tovább kínozni.
Az arca egy pillanat alatt felderült, a derekamnál fogva magához rántott és heves csókcsatába kezdtünk. Wooo! - kiabált az emocionális énem. Micsoda csók volt. Elmerültem a boldog pillanatban. Minden porcikám égett, de most nem szégyenemben. Ez valami más volt. Új és egyszerre régi. Ismert és ismeretlen. Ajkaim azonnal engedelmeskedtek, amikor nyelve bebocsátásért esedezett. Tökéletes csók volt. Lélegzetelállító. Nem akartam, hogy vége legyen, de Harry mégis megszakította nyelveink csatáját.
- Ezt igennek vehetem? - nézett rám várakozóan.
- Egy nagyon erős talánnak, mert itt nem csak azt kell figyelembe venni, hogy bírjuk-e egymást, hanem azt is, hogy te folyamatosan a világot járod, míg én ebben a kis országban élek.
- Megoldjuk. Higgy nekem!
- Hiszek. - mosolyogtam rá és megcsókoltam. Próbáltam elüldözni a fejemből az "úgysem fog menni" mondatot és a jelen boldogságára fókuszálni, a ködös jövőbe tekintés helyett.
- Na jó, menjünk vissza, mielőtt még azt hiszik hogy valami rosszban sántikálunk. - mondta.
- Miért, nem azt tesszük? - válaszoltam kacéran.
Megint felnevetett azon a szép hangon és megfogta a kezem egy "Gosh, Sophie!" kíséretében.
- Srácok, itt vagytok? - hallottuk meg Liam hangját a lépcső felől, mire abban a pillanatban elengedtük a másik kezét és távolabb léptünk egymástól.
- Megyünk Liam! - kiáltott vissza Harry, de addigra bandatársa már odaért hozzánk.
- Mit műveltek ti ketten itt? Zayn szerint már biztos szobára mentetek.
- Miért mondja folyton ezt? - nyögtem fel.
- Túlzottan jól ismer - suttogta Harry és rám kacsintott.
- Gyertek! Új játékot találtunk ki Diával! Imádni fogjátok! - villantott szexis mosolyt Daddy Direction.
- Gondolom még több alkohol lesz benne. - jegyezte meg Harry
- Diától nem várok mást. - kontráztam rá és felkuncogtam.
Liam ment elől, így nem láthatta, hogy Harry újra megfogta a kezem, felemelte és megpuszilta. Egy aranyos mosollyal viszonoztam és levegőpuszit küldtem neki vissza, mire csibészes mosolyt villantott.
Dia és Louis mindkettőnket alaposan végigmért árulkodó nyomok után kutatva, és reménykedtem, hogy semmi nem buktat le minket.
- Mit hagytunk ki? - kérdeztem és Niallre pillantottam, nem meglepődve azon, hogy éppen egy Twixet evett.
- Remélem az nem az enyém volt. - nézett rá élesen Harry, mire az ír fiú csak megvonta a vállát
- Nem volt rajta a neved.
Diával felnevettünk. Volt idő, amikor felcimkéztük az ételeinket otthon, hogy a másik legalább hagyja meg a felét.
- Mi az új játék, D? - néztem rá.
- Filmes. - válaszolta somolyogva, mire egy szemforgatást kapott válaszuk tőlem.
- Liam, tényleg hagytad neki, hogy filmet válasszon? - néztem tettetett dühvel a fiúra.
- Miért? Vicces lesz! - vonta meg a vállát, majd a falba süllyesztett óriási plazmatévé előtti kanapéra ült.
- Mik a szabályok? - kérdezte Harry , mikor Zayn a távirányítóért nyúlt.
- Bármikor ki kell innod a poharadban lévő piádat, amikor meghallod, hogy "Fuck" szót. - mondta barátnőm a nagy kanapé közepéről.
Amikor megpillantottam a Ponyvaregény főcímét felvillanni a tvben, kiakadtam.
- Jesus, mikor lesz a következő koncertetek? Mert ettől garantáltan ki lesztek ütve 2 napig! - nyögtem be.
- Egyszer élünk - nézett rám Louis ahogy helyet foglalt Dia mellett.
- Felőlem! - somolyogtam és leültem Harry mellé a kanapé szélére. Egészen véletlenül már csak ott volt hely, ugyanis Liam és Zayn ültek a kék kanapén, amin eddig Diával ültünk. Azonban már egyáltalán nem volt rossz ötlet Harry mellé ülni, aki rám villantotta ellenállhatatlan mosolyát.
- Kezdjüüük! - kiáltotta Niall és lekapcsolta a lámpákat, majd levágódott az egyik fotelbe Lou elé.
Amint a film elkezdődött Harry a derekam köré fonta a karját, miután körbenézett, hogy figyel -e minket valaki, én pedig egy picit nekidőltem, mire megpuszilta a hajamat.
Amikor éjfélt ütött az óra, szünetet tartottunk, hogy keressünk még vodkát a bárban. Lou felállt picit spiccesen.
- Öröm volt veletek játszani srácok, mint mindig és örülök annak is, hogy megismertelek titeket lányok, remélem, hogy még találkozunk! Azonban nekem van egy pici lányom, aki szerintem pár órán belül már fent lesz és nem kéne alkoholtól bűzlenem, szal fellövöm a pizsit.
- Jóéjt Lou! - mondták kórusban a fiú szintén eléggé mártósan.
- Jó éjszakát, mi örülünk annak, hogy megismerhettünk! - mondta Dia és a távozó Lou után integettünk.
Ekkor megcsörrent egy telefon.
- Ú, Perrie az! Biztos véget ért a koncertjük! Sorry, srácok, nekem itt a játék vége! - nézett ránk Zayn, majd beviharzott az egyik szobába.
- Nők! Mindig tönkreteszik a szórakozást! - jegyezte meg humorosan Louis, mire szigorúan néztünk rá Diával. - A jelenlévők persze kivételek! - mosolygott ránk.
- Folytathatjuk! - ért vissza Niall kezében vodkával és narancslével.
- Szuper! - nevetett Liam és Niallnek nyújtotta a poharát.
- Jól vagy? - nézett rám Harry.
- Persze - bólintottam ismételten zúgó fejjel, amikor Niall visszanyomta a filmet és a sötétben gyorsan körbepillantottam, amint megbizonyosodtam afelől, hogy mindenki várakozásteljesen a filmet figyeli, megkerestem Harry kezét, és megfogtam. Rá pillantottam, ő pedig rám mosolygott és láttam a szemeiben, hogy nagyon szeretne megcsókolni, de tudtam azt is, hogy nem akar lebukni. Így végül inkább a kanapé támlájára tette a karját és megsimogatta a vállamat, amibe beleborzongtam. Két kör vodkanarancs után Diának már kezdett lecsukódni a szeme, csakúgy mint Louisnak és Niallnek. Mi még éberek voltunk Harryvel csak már nem a filmet figyeltük, hanem szemeztünk és gondolatban visszakívánkoztam a tetőre. Aztán megriadva rebbentünk szét, amikor Niall hirtelen felhorkolt.
- Liam, szerintem itt a játék vége. - suttogta Harry, ahogy körbepillantott.
- Ja. Sosem voltunk még ilyen uncsik. - jegyezte meg a másik fiú. - Na jó, itt az ideje, hogy megpróbáljam elérni Dani-t. Ha itt fél egy van, akkor ott kb este fél 7.
- Hol van Danielle? - kérdeztem halkan, amint lehúztam a vodkával teli poharamat.
- Bostonban asszem. Fellépése van valami műsorban. Na, nektek is jó éjszakát - mondta enyhe felhanggal, amiről nem tudtam eldönteni, hogy szándékosan tett bele, vagy csak én képzeltem oda.
Amint becsukódott mögötte az ajtó, Harry felpattant engem is felhúzva a kanapéról, majd nem hezitált és végre megcsókolt. Mintha víz érte volna a sivatagot. Gyorsan törte meg a csókot, huncutul elmosolyodott, a derekam köré fonta a kezét és felkapott. Olyan gyorsan tette mindezt, hogy tiltakozni sem maradt időm, csak egy halk, nyögésszerű "Harry!" hagyta el a számat. A lábaim automatikusan átkulcsolták a derekát, karjaim pedig a nyakát. Ő megragadta a combomat, hogy meg tudjon tartani és elindult a szobája felé, ajkaival újra megtalálva az enyémeket. Belekuncogtam a csókba, és éreztem, hogy ő is elmosolyodik. Amint beértünk a szobába, Harry a fél lábával belökte mögöttünk az ajtót, majd az ágyig botorkált a holdfényes szobában és rádobott, aztán fölém mászott és végigsimított az arcomon.
- Nem érdekel, hogyan, de meg kell oldanunk, hogy többet találkozzunk Sophie, mert azt hiszem kellesz nekem. - mondta enyhén szórakozottan és újra megcsókolt.
Pár körrel később már eléggé mártósak voltunk a pálinkának köszönhetően. Én voltam soron, hogy visszafizessem a Tequila Challenge-t
- Harry! Felelsz vagy....
- Merek! - vágott a mondandómban és kihívóan nézett a szemembe.
- Nyalj le egy flakon tejszínhabot Liamről!
Harry felkuncogott. - Nem nagy dolog! Leeyam? - nézett bandatagjára, aki csak megrázta a fejét és lehúzta magáról a pólóját.
- Egy igazi boszorkány vagy Sophie! - mormolta ingerültséget tettetve, de a tekintete elárulta, hogy nem mérges rám. Rányomtam a fél flakont a hasára, mire Harry már ott is termett és elkezdte erotikusan lenyalni Liam kockáiról a habot, közben nyögött, meg mindenféle hangot adott ki, amitől mind fetrengtünk a röhögéstől. Gyorsan végzett.
- Olyan ízletes vagy haver! - nevetett és megtörölte habos arcát. Dia következett.
- Louis! Felelsz vagy mersz? - villantotta rá ártatlan mosolyát.
A kék szemű fiú egy pillanatig összeszűkült szemmel méregette a barátnőmet, végül egy "Merek"-et mondott.
- Adj Harrynek egy öltáncot! - kacagott fel.
- Ugyan vetkőzős számot. Arra lettem figyelmes, hogy nem kapcsolódok be a dúdolásba, hanem feszülten figyelem, ahogy Louis már szintén félmeztelenül mozog Harry ölében. Kezdett kiszáradni a torkom és gyorsan lehúztam az előttem lévő sör maradékát.
- Elég lesz édes, mert a végén még az ágyamban kötünk ki. - kacsintott Tommora, aki szomorúan, de legurult Harryről. A göndör fiú azonnal a barátja után nyúlt és arconcsókolta.
Hangosan eresztettem ki a levegőt és reméltem, hogy Dián kívül senki sem vette észre. Mint kiderült sajnos Zaynek feltűnt a feszültségem.
- Szofi! Felelsz vagy mersz?
- Merek, természetesen.
- Csókold meg Liam-et. - mondta a fekete hajú fiú nevetve.
Egy pillanatra megfagyott a levevő.
- Bocsi Liam, ne vedd sértésnek, de nem foglak megcsókolni, amikor tudom, hogy barátnőd van. Nem vagyok akkora ribanc, szóval iszom! - mondtam majdnem egy szuszra, és lehúztam a következő kör tequilámat, lévén a pálinka már elfogyott.
- Aww, de aranyos vagy! - mondta Liam és felállt, hogy megöleljen.
- Hidd el, csak a becsületem nem engedi. - viszonoztam az ölelését, mire Harry elköhintette magát.
- ÉN JÖVÖK! - kiáltotta Niall - Hazza, felelsz vagy mersz? - húzogatta a szemöldökét a szőke fiú.
- Merek, mint mindig.
- Oké. Csókold meg Sophie-t!
Először felnevettem, aztán rájöttem, hogy kit is mondott.
- Nincs az az isten! - jelentettem ki gyorsan
- Miért? - nézett rám kacéran Harry. - Nincs pasid, nemde?
Bólintottam és sóhajtottam egyet. Végülis.
- Tudod mit! Itt szabad! - mutattam az arcomra, mire Harry tekintete felderült a fiúk pedig füttykoncertet adtak.
Közelebb csúsztam hozzá, ő pedig megpuszilta az arcom, majd minden a másodperc töredéke alatt történt. Megfogta az állam, és hirtelen a pusziból egy könnyed csók varázsolt. Minden ideg pattanásig feszült bennem és kipattantak a szemeim. A fiúk persze még hangosabban fütyültek. Dia és Lou pedig woo-zott. Amint valóban eljutott a tudatomig, hogy mit művelek, elhúzódtam és kipirulva tekintettem Harry abban a pillanatban kinyíló mohó zöld szemeibe. Megint eszembe jutott, amit a szobában mondott, és jobban elvörösödtem. Hirtelen túl szűk lett minden és nagyon melegem is lett. Diára néztem de az elfogyasztott alkoholnak köszönhetően már nem vette a jelzéseimet. Közben a játék tovább zajlott. Lounak kellett az orrán egyensúlyoznia egy sörösüveget. Én hirtelen felpattantam és a cigimet felkapva felsétáltam a tetőre. Nem tudtam foglalkozni azzal, hogy mennyire szánalmasnak, nevetségesnek és udvariatlannak tűnök. Amint elértem a lépcsőt és tudtam, már nem láthatnak, futásnak eredtem és meg sem álltam a tetőterasz korlátjáig. Nagyokat lihegtem, de nem a minimális testmozgás miatt. A fejem továbbra is zúgott, és az sem érdekelt, hogy mezítláb állok a már eléggé hideg járólapon. Csak magam elé meredtem a kivilágított parlamentet bámulva és próbáltam úrrá lenni az érzelmeimen. Megint két részre szakadtam belülről. Az emocionális énem örömtáncot lejtett, míg a racionális énem megszidta a másikat, hogy nem kellett volna ennyire komolyan vennem ezt az egészet, mint ahogy a játék elején meg is beszéltem magammal. Akkor mégis miért éreztem megint azt szobai bizsergést, amikor megcsókolt? Ennek az egésznek semmi értelme nem volt. Nem akartam azzal hitegetni magam, hogy egyáltalán szimpatikus lehetek neki. Basszus, szinte minden héten mással kavar és én nem az a típus voltam, aki belement egy ilyenbe. Pláne nem Ádám óta. Remegve gyújtottam rá a cigarettámra és szinte azonnal ki is fújtam a füstöt. A légzésem kezdett normalizálódni és a fejem is tisztább lett. Elmerültem a gondolataimban, hogy mi helyes és mi nem, hogy mi jó nekem, és mi nem; persze a kisördög sem aludt bennem, és az a kérdés is felbukott, hogy mi lenne ha, de ezt próbáltam minél előbb elhessegetni. Nem is szabadott erre gondolnom, hiszen ami itt történik az mind játék, emlékeztettem magam sokadszorra a mai este.
- Meg fogsz fázni! - szólalt meg mögöttem Harry, mire ugrottam egyet és kis híján egy hatalmasat sikkantottam, de végül csak krákogás lett belőle. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni, azt hittem hallottad amikor az előbb szóltam. - mondta és hátat fordítva a kilátásnak nekidőlt a korlátnak.
- Bocsi, én csak... éppen... - hebegtem, és kínomban inkább tovább szívtam a cigim.
- Elnézést az iménti csókért. - mondta, mire köhögni kezdtem. - Úgy gondoltam, hogy talán leesik neked, hogy kedvellek.
- MIVAN? - kérdeztem - Részeg vagy Curly? - próbáltam elhumorizálni.
- Nem, már egyáltalán nem. Sophie, mesélj magadról valamit! Mindent tudni akarok rólad!
- Meg ne próbálj idézni, ez nálam nem működik! - figyelmeztettem mire azt a meghökkent arcot produkálta, amit a beszólásaim után szokott.
- "Everything about youuu." - énekeltem halkan, hogy leessen neki, mire halkan felkacagott. Annyira szép orgánuma volt!
- Jajj, nem úgy! - mondta, majd témát váltott - Szóval tanító néni leszel.
Sóhajtottam. Nem éppen a kedvenc témám.
- Nem, csak diplomát szerzek belőle. Igazából kiskoromtól író akartam lenni.
- Hát,azért ezek eléggé különböző dolgok! - nézett rám, az alkohol hatásának köszönhetően pedig simán visszanéztem világító zöld szemeibe.
- Igen. Tudod, anno elbuktam a felvételit. Soha nem voltam egy kitűnő tanuló, semmilyen értelemben. Nem nagyon keveredtem bajba, csak néha szóltam be a tanároknak, emellett pedig szartam a jegyeimbe. Így az érettségim tele lett hármasokkal és négyesekkel.
- A hármas és a négyes az...
- Ó, bocsi, az kb B és C+nak felel meg. - fordítottam át neki és megint elpirultam.
- Az nem is olyan rossz. De vissza az íráshoz. Miket írsz?
- Regényeket. Mindenfélét. Krimiket, sci-fiket, drámákat, romantikusokat. Meg persze gyerekeknek is.
- Azta,mennyi mindenhez van tehetséged!
Most én néztem rá megrökönyödve, mire folytatta.
- Biztos jól kijössz a gyerekekkel, írsz és ahogy az előbb hallottam énekelni is tudsz. Illetve az igazat megvallva, amikor megláttalak a koncert előtt, azt hittem, hogy valamiféle modell vagy.
Felkuncogtam.
- Modell? - nem bírtam és kétrét görnyedtem a megjegyzésétől. - Én? Úgy értem, nézz már rám! Alacsony vagyok, átlagos arccal, és még a melleim se nagyok...
- Nem iss! - kezdett bele és megint láttam rajta az a kifejezéstelen arcot, mint a kocsmában.
- Hagyd abba a melleim bámulását! - szidtam meg, mire megrázta a fejét.
- Lehet, hogy még egy kicsit az alkohol hatalmában állok.
- Le mertem volna fogadni! - néztem rá felhúztam szemöldökkel és csípőre tettem a kezemet.
- Mindegy, annyit akartam mondani, hogy lenyűgözően nézel ki.
- Már biztos vagyok benne, hogy részeg vagy. - replikáztam poénból meglökve a vállát, mire megragadta a két karomat és veszélyesen közel került hozzám.
- Sophie! Máskor is találkozni akarok veled! - a teliholdban gyémántként ragyogó szemei rabul ejtették az enyémeket és úgy éreztem, akár komolyan is gondolhatja.
- Harry, nem értelek! Olyan vagyok, mint a többi lány.
- Ó, nem! Higgy nekem! A "többi lány" fele folyamatosan csak magával foglalkozik, és ez kurvára untat. A másik fele pedig csak el akarja újságolni a haverjainak, hogy csókolózott, randizott, vagy éppen kúrt egy "sztárral". De én nem bírom őket.
- Érdekes. Hogy lehet, hogy ha nem bírod őket, akkor mégis velük lógsz még mindig?
- Hmm... - rázta meg a fejét, megszakítva a szemkontaktust, és el is engedett, és visszalépett a korláthoz. Kicsit elszomorodtam. Jó volt közel érezni magamhoz. Újabb cigi után nyúltam, mire megint megszólalt. - Tudod, ezért vagy ennyire szimpatikus nekem.
- A cigaretta miatt? - kérdeztem felnevetve.
- Neem. - horkanott fel. - Azért, mert ami a szíveden az a szádon.
- Alig ismersz. Honnan jött ez az ötlet?
- Nyitott könyv vagy nekem, Sophie.
Felhorkantottam.
- Köszi. És a banda még azt mondja, hogy te vagy az, aki jól flörtöl? Inkább csókoltam volna meg Liam-et. - fájt a megjegyzése.
- Nem úgy értettem, ahogy gondolod!
- Tényleg? Akkor magyarázd meg kérlek! - szóltam foghegyről, mire megint felém fordult és végigmért.
- Azt mondtad nem vagy rajongó, mégis full zavarban voltál az elején, itt megjegyezném, hogy remélem leesett neked, hogy mi ugyanolyan egyszerű emberek vagyunk, mint te meg Dia.Azonban amint lógtál velünk egy kicsit rögtön feloldódtál, ami cool, mert a "többi lány" csak a celebet látja bennünk. Nem szólnak be úgy mint te, amint csak lehetőséged nyílik, és nem vesznek rá arra, hogy lenyaljam a habot Liam-ről. Ami, megjegyezném, ördögi húzás volt kisasszony. Szóval igazából csak azt akartam mondani, hogy te látod a fiúkat az idolok mögött. - fejezte be és már csak 5 centi volt köztünk a távolság.
A mondandója felétől csak mosolyogtam rá. Képtelen voltam megszólalni. Éreztem a levegővételét és már nem is voltam mérges az előző beszólásáért.
- Tehát van bármennyi esély arra, hogy te is találkoznál velem megint? Mindegy is, ha van vagy nincs, legalább engedd meg, hogy megcsókoljalak. Már a meet&greet óta szeretnélek.És tudom, hogy nem ismerjük egymást igazán, de hidd el, tényleg érdekel minden apró pici dolog. És már megint idéztem. Bocs, eddig fel sem tűnt, nogy milyen sokszor csinálom ezt.
Csendben vártam, hogy folytatja-e. Mert már régen legyőzte a racionális részemet is. Megint nem a földön voltam, hanem valami párhuzamos univerzumban.
- Fogsz mondani valamit, vagy ezt vegyem elutasításnak? - kérdezte és kezdett elszontyolodni.
- Megteszed végre, vagy nekem kell kezdeményezni helyetted? - villantottam rá egy félmosolyt. Nem akartam tovább kínozni.
Az arca egy pillanat alatt felderült, a derekamnál fogva magához rántott és heves csókcsatába kezdtünk. Wooo! - kiabált az emocionális énem. Micsoda csók volt. Elmerültem a boldog pillanatban. Minden porcikám égett, de most nem szégyenemben. Ez valami más volt. Új és egyszerre régi. Ismert és ismeretlen. Ajkaim azonnal engedelmeskedtek, amikor nyelve bebocsátásért esedezett. Tökéletes csók volt. Lélegzetelállító. Nem akartam, hogy vége legyen, de Harry mégis megszakította nyelveink csatáját.
- Ezt igennek vehetem? - nézett rám várakozóan.
- Egy nagyon erős talánnak, mert itt nem csak azt kell figyelembe venni, hogy bírjuk-e egymást, hanem azt is, hogy te folyamatosan a világot járod, míg én ebben a kis országban élek.
- Megoldjuk. Higgy nekem!
- Hiszek. - mosolyogtam rá és megcsókoltam. Próbáltam elüldözni a fejemből az "úgysem fog menni" mondatot és a jelen boldogságára fókuszálni, a ködös jövőbe tekintés helyett.
- Na jó, menjünk vissza, mielőtt még azt hiszik hogy valami rosszban sántikálunk. - mondta.
- Miért, nem azt tesszük? - válaszoltam kacéran.
Megint felnevetett azon a szép hangon és megfogta a kezem egy "Gosh, Sophie!" kíséretében.
- Srácok, itt vagytok? - hallottuk meg Liam hangját a lépcső felől, mire abban a pillanatban elengedtük a másik kezét és távolabb léptünk egymástól.
- Megyünk Liam! - kiáltott vissza Harry, de addigra bandatársa már odaért hozzánk.
- Mit műveltek ti ketten itt? Zayn szerint már biztos szobára mentetek.
- Miért mondja folyton ezt? - nyögtem fel.
- Túlzottan jól ismer - suttogta Harry és rám kacsintott.
- Gyertek! Új játékot találtunk ki Diával! Imádni fogjátok! - villantott szexis mosolyt Daddy Direction.
- Gondolom még több alkohol lesz benne. - jegyezte meg Harry
- Diától nem várok mást. - kontráztam rá és felkuncogtam.
Liam ment elől, így nem láthatta, hogy Harry újra megfogta a kezem, felemelte és megpuszilta. Egy aranyos mosollyal viszonoztam és levegőpuszit küldtem neki vissza, mire csibészes mosolyt villantott.
Dia és Louis mindkettőnket alaposan végigmért árulkodó nyomok után kutatva, és reménykedtem, hogy semmi nem buktat le minket.
- Mit hagytunk ki? - kérdeztem és Niallre pillantottam, nem meglepődve azon, hogy éppen egy Twixet evett.
- Remélem az nem az enyém volt. - nézett rá élesen Harry, mire az ír fiú csak megvonta a vállát
- Nem volt rajta a neved.
Diával felnevettünk. Volt idő, amikor felcimkéztük az ételeinket otthon, hogy a másik legalább hagyja meg a felét.
- Mi az új játék, D? - néztem rá.
- Filmes. - válaszolta somolyogva, mire egy szemforgatást kapott válaszuk tőlem.
- Liam, tényleg hagytad neki, hogy filmet válasszon? - néztem tettetett dühvel a fiúra.
- Miért? Vicces lesz! - vonta meg a vállát, majd a falba süllyesztett óriási plazmatévé előtti kanapéra ült.
- Mik a szabályok? - kérdezte Harry , mikor Zayn a távirányítóért nyúlt.
- Bármikor ki kell innod a poharadban lévő piádat, amikor meghallod, hogy "Fuck" szót. - mondta barátnőm a nagy kanapé közepéről.
Amikor megpillantottam a Ponyvaregény főcímét felvillanni a tvben, kiakadtam.
- Jesus, mikor lesz a következő koncertetek? Mert ettől garantáltan ki lesztek ütve 2 napig! - nyögtem be.
- Egyszer élünk - nézett rám Louis ahogy helyet foglalt Dia mellett.
- Felőlem! - somolyogtam és leültem Harry mellé a kanapé szélére. Egészen véletlenül már csak ott volt hely, ugyanis Liam és Zayn ültek a kék kanapén, amin eddig Diával ültünk. Azonban már egyáltalán nem volt rossz ötlet Harry mellé ülni, aki rám villantotta ellenállhatatlan mosolyát.
- Kezdjüüük! - kiáltotta Niall és lekapcsolta a lámpákat, majd levágódott az egyik fotelbe Lou elé.
Amint a film elkezdődött Harry a derekam köré fonta a karját, miután körbenézett, hogy figyel -e minket valaki, én pedig egy picit nekidőltem, mire megpuszilta a hajamat.
- Öröm volt veletek játszani srácok, mint mindig és örülök annak is, hogy megismertelek titeket lányok, remélem, hogy még találkozunk! Azonban nekem van egy pici lányom, aki szerintem pár órán belül már fent lesz és nem kéne alkoholtól bűzlenem, szal fellövöm a pizsit.
- Jóéjt Lou! - mondták kórusban a fiú szintén eléggé mártósan.
- Jó éjszakát, mi örülünk annak, hogy megismerhettünk! - mondta Dia és a távozó Lou után integettünk.
Ekkor megcsörrent egy telefon.
- Ú, Perrie az! Biztos véget ért a koncertjük! Sorry, srácok, nekem itt a játék vége! - nézett ránk Zayn, majd beviharzott az egyik szobába.
- Nők! Mindig tönkreteszik a szórakozást! - jegyezte meg humorosan Louis, mire szigorúan néztünk rá Diával. - A jelenlévők persze kivételek! - mosolygott ránk.
- Folytathatjuk! - ért vissza Niall kezében vodkával és narancslével.
- Szuper! - nevetett Liam és Niallnek nyújtotta a poharát.
- Jól vagy? - nézett rám Harry.
- Persze - bólintottam ismételten zúgó fejjel, amikor Niall visszanyomta a filmet és a sötétben gyorsan körbepillantottam, amint megbizonyosodtam afelől, hogy mindenki várakozásteljesen a filmet figyeli, megkerestem Harry kezét, és megfogtam. Rá pillantottam, ő pedig rám mosolygott és láttam a szemeiben, hogy nagyon szeretne megcsókolni, de tudtam azt is, hogy nem akar lebukni. Így végül inkább a kanapé támlájára tette a karját és megsimogatta a vállamat, amibe beleborzongtam. Két kör vodkanarancs után Diának már kezdett lecsukódni a szeme, csakúgy mint Louisnak és Niallnek. Mi még éberek voltunk Harryvel csak már nem a filmet figyeltük, hanem szemeztünk és gondolatban visszakívánkoztam a tetőre. Aztán megriadva rebbentünk szét, amikor Niall hirtelen felhorkolt.
- Liam, szerintem itt a játék vége. - suttogta Harry, ahogy körbepillantott.
- Ja. Sosem voltunk még ilyen uncsik. - jegyezte meg a másik fiú. - Na jó, itt az ideje, hogy megpróbáljam elérni Dani-t. Ha itt fél egy van, akkor ott kb este fél 7.
- Hol van Danielle? - kérdeztem halkan, amint lehúztam a vodkával teli poharamat.
- Bostonban asszem. Fellépése van valami műsorban. Na, nektek is jó éjszakát - mondta enyhe felhanggal, amiről nem tudtam eldönteni, hogy szándékosan tett bele, vagy csak én képzeltem oda.
Amint becsukódott mögötte az ajtó, Harry felpattant engem is felhúzva a kanapéról, majd nem hezitált és végre megcsókolt. Mintha víz érte volna a sivatagot. Gyorsan törte meg a csókot, huncutul elmosolyodott, a derekam köré fonta a kezét és felkapott. Olyan gyorsan tette mindezt, hogy tiltakozni sem maradt időm, csak egy halk, nyögésszerű "Harry!" hagyta el a számat. A lábaim automatikusan átkulcsolták a derekát, karjaim pedig a nyakát. Ő megragadta a combomat, hogy meg tudjon tartani és elindult a szobája felé, ajkaival újra megtalálva az enyémeket. Belekuncogtam a csókba, és éreztem, hogy ő is elmosolyodik. Amint beértünk a szobába, Harry a fél lábával belökte mögöttünk az ajtót, majd az ágyig botorkált a holdfényes szobában és rádobott, aztán fölém mászott és végigsimított az arcomon.
- Nem érdekel, hogyan, de meg kell oldanunk, hogy többet találkozzunk Sophie, mert azt hiszem kellesz nekem. - mondta enyhén szórakozottan és újra megcsókolt.
2014. november 9., vasárnap
Június - part three
Tudom. Ma nem szerda van, hanem vasárnap! Sorry, épp gyakorlati hetem van az ovimba. De szerdán hozom a következő részt, addigis enjoy! (megjegyz: imádtam írni a kocsmás részt :D )
Nem hittem volna, hogy a menedzserek tényleg belemennek. Mégis húsz perccel később már egy elsötétített ablakú fekete kisbuszban ültünk a fiúkkal, és a sminkesükkel Louval. Én elöl ültem a sofőr mellett és egy ír kocsma felé navigáltam. Dia hátul ült Liammel és Niallel és sajnos semmit nem hallottam a beszélgetésükből. Annál többet Harry, Louis, Zayn és Louéból.
- Egy ír pub megfelel? - kérdeztem és hátrapillantottam Niallre.
- Ha van Guiness-ük, megteszi. - mosolygott rám, míg a többiek bólintottak.
Seperc alatt beértünk a belvárosba.
- Parkoljunk közel, vagy inkább eldugott helyen? - néztem a magyar sofőrre, aki egyben az egyik szekus volt.
- Közel. Ott kiszálltok, én meg leparkolok egy utcával beljebb. Ha indulni akartok, csörgess meg, itt a számom - nyújtott át egy névjegykártyát. - De nem lesztek egyedül. A turnémenedzserük ragaszkodott hozzá, hogy kövessen minket az egyik emberével. Ők végig figyelni fognak titeket.
- Oké.
- What's up? - kérdezte Harry a hátam mögül. Előre hajolt és éreztem, ahogy a lehellete hozzáér a nyakamhoz. Kirázott a hideg és nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz okból.
- Tíz perc és ott vagyunk! - válaszolt Gábor (mint kiderült így hívják a sofőrt).
- Hey drága guide-unk szereted ezt a helyet amúgy? - duruzsolta Harry a nyakamnak.
- Mondhatni. Ismerem a tulajdonosokat. És szeretem az amerikai és ír cuccokat.
- Le mertem volna fogadni. - éreztem, hogy elmosolyodik.
Pár pillanattal később megálltunk a bár előtt. Áldottam az eget, hogy mar egész sötét volt, így nem voltunk annyira feltünőek. Mind kiszálltunk,én rögtön láttam Pault és egy biztonsági őrt a mögöttünk lévő autóban és biccentettem neki, mire ő visszabiccentett.
- Menjünk be! - mondtam a srácoknak és elindultam. Dia mellém lépett.
- Ez álmaim estéje! - súgta nekem - Ja, amúgy szóltam Verának, hogy elmegyünk a fiúkkal, visszaírt és sok szerencsét kíván neked! - nevette el magát barátnőm, én meg inkabb nem is válaszoltam.
Amint leértünk egy eldugottabb boxot kezdtem keresni a tekintetemmel, szerencsére találtam is. Köszöntem Móninak és Petinek, a két pultosnak, akiket nővérem révén ismerem. Móni szájtátva nézte a mögöttem megérkező embereket.
- Megmutatom a rendezvényszobát. - mondta nekem Peti.
Egy apró mosoly kíséretében bólintottam. Valóban jobb ötlet egy szabad boxnál. Hátrapillantottam, és láttam, hogy Paul és a társa megfelelő távolságból követnek minket. Harryhez fordultam.
- Igazad volt, tényleg olyan, mintha egy kém életét élném.
Felnevetett, mire még a zene ellenére is több fej fordult felénk.
- Kövessétek ezt a srácok, addig leadom a rendeléseket. Sört mindenkinek? - néztem a többiekre. A fiúk bólintottak, csak Lou rázta meg a fejét.
- Whisky-kóla.
- Oké.
A srácok Dia vezetésével bementek a különboxba, ami függönyökkel volt elválasztva a kocsma többi részétől.
Móni felé fordultam.
- 1 whisky-kólát Jack Danielsből és 7 Guinesst.
- Ok, viszem, Szofi. Amúgy honnan ismered őket?
- Ma találkoztunk a koncerten. Aztán akartak inni egy jó sört.
- Wow. Vajon adnak nekem autogramot?
- Megpróbálom rávenni őket! - kacsintottam, majd kis csoportunk után mentem.
Paulék a különterem mellett egy apró asztalhoz ültek és amint elhaladtam mellettünk rám mosolyogtak én pedig visszamosolyogtam, majd félrehúztam a függönyt és leültem Liam mellé szembe Harryvel, aki Louis és Dia között ült.
- Mit hagytam ki? - kérdeztem mosolyogva Liam-től.
- Semmi különöset. - mondta Liam. - Niall éhes, mint mindig, Zayn és én nem tudjuk levenni a szemünket a telefonunkról, mert hiányoljuk Perrie-t és Dani-t. Lou reméli, hogy a babyszitter megfelelően vigyáz Lux-ra. Louis és Harry pedig a buta játékaikat játsszák, mint mindig, és ahogy látom, bevonták Diát is.
Ahogy odanéztem már értettem is mi is az a "buta játék". Előttük volt egy pár földimogyoró és kéz nélkül próbálták megenni, Louis pedig közben azzal próbálkozott, hogy betalál-e a saját szájába. Meglehetősen ügyetlenek voltak mindhárman, mert egy kisebb halom földimogyoró hevert már mellettük a földön.
- Bénák vagytok! -kiáltottam nekik, majd belemarkoltam a Niall kezében lévő napraforgómagos tálkába, amivel kiváltottam belőle egy felháborodott "Hey!"-t, de nem foglalkoztam vele, hanem feldobtam egy magot a levegőbe és simán elkaptam a számmal.
- "Let show Cleveland how it's done!" - idéztem az egyik kedvenc sorozatomat.
A velem szemben ülők mind elképedten néztek rám.
- Mi van? - nevettem, amikor észrevetten, hogy a többiek is engem néznek, és Niall szorítása is gyengült az aprócska nasis tálkán.
- Napraforgómaggal? - kérdezte Liam, mire kicsit pökhendin bólintottam.
- Egy igazi partyarc vagy! - nevetett rám Lou és adott egy pacsit.
Dia megköszörülte a torkát, de hallottam hogy elsuttogja Alex nevét, mire szúrós szemmel nézett rám. Igen, a volt barátnőm tanította ezt a trükköt.
- Meg tudod ezt csinálni még egyszer? - nézett rám reménykedve Louis.
- Alap! - bólintottam, és feldobtam gyors egymás utánban 5 szemet és mindet elkaptam.
Louis tapsolt örömében és még azt is elértem, hogy Zayn eldobja a telefonját és földimogyoró után nyúljon.
- Taníts, mastah! - mondta, és feldobta, hogy elkapja, persze sikertelenül, amin mindenki jót derült.
- És még nem is láttátok, amikor 5 tequila silvert tüntet el fél perc alatt. - tette hozzá nevetve Dia, mire gyilkos szemekkel néztem rá. Szerencsére Móni megjelent az italokkal így nem öltem meg mindenki előtt a a legjobb barátnőmet. Azonban Harry kapva kapott az alkalmon.
- 5 tequilát? - kérdezte amíg Móni lerakta elénk a söröket, Lou elé pedig a whiskeyt. - Meg tudod nekünk mutatni? - csillant fel a szeme.
- Nincs az az isten! - nyögtem azonnal.
- Why??? - kontrázott rá Louis.
- Talán egy kicsit később, csak most érkeztünk.
Erre mindketten bólintottak. Reméltem el tudom terelni a figyelmüket valamivel, hogy ne jusson eszükbe.
- Én leszek a partigyilkos, de kiváncsi vagyok. mi a kedvenc saját számotok?
Niall felnevetett.
- Ez könnyű, az új számunk a "Midnight Memories".
- Nem! - szólt közbe Liam - Az egyik szám ami rajta lesz az új albumon. Pár napja írtuk, "Don't forget where you belong" a címe. Ez lesz az örök kedvencem. De ha olyat kellene mondanom, amit ti is ismertek, akkor a "What makes you"-t mondanám.
- "Over again." - nyögte Zayn.
- "More than this." - nevetett fel Louis, mire Harry félmosolyra húzta a száját.
- "Little things" temészetesen. - mondta és rám nézett. - A tied a What makes you,ugye?
Döbbenten ráztam meg a fejem.
- Nope. - vigyorogtam - Igazából az Dia kedvence, enyém a "Summer Love".
- Jé, az enyém is! - nézett rám Lou és most én nyújtottam pacsira a kezem.
- Szeretnék kérdezni még egyet, aztán megígérem, hogy egy kicsit leállok a fangirl-séggel - kezdett bele Dia, mire a fiúk mind felnevettek.
- Soha ne hagyd abba a rajongást! Sehol nem lennénk nélkülük! Miattuk élünk! - nevetett mellőlem Liam.
- Szinte bármit megkérdezhetsz! - nézett rá Louis
- Tőlem meg MINDENT! - kontrázott rá Harry
- Biztos vagy benne ? - szűkült össze barátnőm szeme, de nem rémítette meg Harryt, aki csak bólintott - Igaz, amit rólatok csicseregnek a madarak? - mutatott Harry-re és Louis-ra.
- Hát persze - nevette Harry, majd rám pillantott és hirtelen mozdulattal Zayn ölébe döntötte Louis-t és majdnem lesmárolta. Mármint azt személy szerint nem láttam, mert Harry a kezével és a hajával mindent eltakart.
- Srácok, most komolyan! Az ÉN ölemben??? - nevetett Zayn, majd Diához fordult - El ne hidd nekik! - kuncogott tovább, majd megragadta a vállánál Harryt és ülésbe lökte, majd felsegítette az öléből Louist is.
- Nem, igazából csak játszunk a rajongóknak. Fanservice. Tudjátok, nekem barátnőm van, akit sosem csalnék meg, még ezzel a tökfejjel sem. - jelentette ki Louis.
Dia bólintott. Én pedig arra lettem figyelmes, hogy kiengedek egy régóta benntartott levegőt.
- Éhes vagyok! - szólalt meg Niall, mire a fiúk és Lou felnevettek.
- Folyamatosan az! - magyarázta nekünk Liam.
- Csak azért, mert minden koncerten keményen dolgozok! - fűzte tovább Niall.
Bólintottam.
- Oké, mindjárt kikérem neked a speciális szendvicsüket, jó?
- Tényleg megtennéd nekem? De cuki vagy! Lekötelezel!
- Köszi, de semmiség! Szórakozni akartok, én nem jó vezető akarok lenni, hamár Harry kinevezett. - mosolyogtam rá a szőke fiúra, majd kimentem a pulthoz.
Épp csak kikértem két delux csirkés pitát, amit jómagam is nagyon szerettem, amikor Harry hirtelen megjelent mellettem.
- Na, jöhet a tequila? - kérdezte tőlem kihívóan.
- Semmiképp! - tiltakoztam hevesen.
- Miért? - nézett rám megint kiskutyaszemeivel, mint a szervezői szobában.
- Azért - kezdtem bele, mire egy Harry-vel egymagas, szőke, modell kinézetű lány vonaglott oda hozzánk, csábosnak tettetve magát, és besliszolt a kettőnk közötti félembernyi helyre.
- Hi Harry! Hatalmas rajongód vagyok! Tudnál adni egy autogramot?
- Persze? Hova szeretnéd? - kérdezte a göndör fiú egy öntelt mosoly kíséretében.
- Ide! - mutatott a lány a mellkasára, mire egy pillanatra a fiú szemei kitágultak és ha ismertem volna azt mondom zavarba jött, de kételkedtem benne, hogy egyáltalán képes rá. De mivel még mindig csak hülyén vigyorgott, úgy gondoltam, itt az ideje közbelépni, mielőtt a holnapi szalagcímek tele lesznek az újabb hódításával.
- Bocsi, de éppen beszélgettünk! - vetettem oda a szőkének.
- Igen, tényleg? Bocsi, nem vettelek észre, amúgy ki is vagy? - kérdezte ellenségesen a csaj és lenézően végigmért.
Hú, de utáltam az ilyen nyíltan és pofátlanul nyomuló lányokat.
- Ő a vendéglátóm - nyögte Harry felocsúdva.
- Hát, felejtsd el őt, én biztos jobb helyeken látnálak vendégül. - kacsintott a lány Harryre, egyértelművé téve szándékait. Felhorkantottam.
- Ribanc! - mormoltam pikírten.
- Excuse me? - kérdezte a lány teljesen felém fordulva és láttam a válla fölött, hogy Harry jót derült a beszólásomon.
- Seemit! - mondtam elnyújtva szót, idült mosollyal, ami azonnal le is fagyott, amikor a lány hirtelen kiindulásból rám löttyintette a kezében tartott sört.
- Te szánalmas kis kurva - nyögte és jót nevetett.
Kezdett bennem felmenni a pumpa, és hátra tekintettem Paulékra, hogy látták-e az eseményeket. Miközben a másodperc töredékéig azon merengtem, hogy bemosok a luvnyának, egy erős mondat hasított át a levegőn.
- Tűnj innen! - mondta Harry, amivel meglepett. De nemcsak engem, a csajt is.
- Mi van? - nézett értetlenül.
- Hallottad amit mondtam. Most sértetted meg a barátomat. Felejtsd el az a kicseszett aláírást a hatalmas melleidre, amik amúgy egyáltalán nem hatnak természetesnek.
A lány fél pillanat alatt összeomlott. Kitágult szemmel néztem Harryre, majd megráztam a fejem és csak annyit érzékeltem, hogy a liba felhúzott orral ellép tőlünk, egy " Fucking celebs" kíséretében.
- Jól vagy? - nézett rám Harry aggodalmasan.
- Persze. - mondtam és leráztam a kezemről a sört - Csak a büszkeségem sérült. - próbáltam humorral elütni beégésemet.
Felnevetett
- Vicces vagyok? - néztem rám kétkedve.
- Ja, de nem szánalmasan. - nyugtatott meg - Gyere, menjünk innen és folytassuk a bulit a hotelben.
- Tessék? De hiszen meg sem mutattam még nektek a jó helyeket!
- Majd megmutatod holnap, persze ha szabad vagy és szeretnél velünk lógni! Természetesen Dia is jöhet! - magyarázta, amíg visszafelé tartottunk.
- Hú! tetszik az ötlet!
- Milyen ötlet? - kérdezte Louis, de nem kapott választ.
- Mi tartott ilyen sokáig Harry, már azt hittük, szobára mentetek. - nevetett Zayn, mire Dia adott neki egy pacsit.
- Yayx, Szofi mi történt a ruháddal? - kérdezte Lou, így esélyem sem volt elvörösödni Zayn beszólásától.
- Csak egy fanbaleset - nevettem és kicsavartam a pólómból a sört.
- Egy hülye liba azt hitte, hogy jobb "vendélátóm" lesz Sophie-nál. - horkantott Harry.
- Hogy nézett ki? - kérdezte Louis.
- Valójában nem igazán emlékszem. Nem volt valami emlékezetes.
- Nem tudtad levenni a szemeidet a melleiről, ugye? - kérdezte Liam és megrázta a fejét.
- Neem! - tiltakozott Harry.
- De. Szinte kocsányon lógtak a szemei. - kacsintottam Liamre, aki hangosan felnevetett.
- Ó, a régi, megszokott Harry "A mellmániás" Styles. - tette hozzá.
- Jól van srácok, menjünk a hotelbe. - zárta le a témát gyorsan a göndör fiú.
- De én még mindig éhes vagyok! - nyögte Niall és most már Dia és én is együtt nevettünk a többiekkel.
Pont ekkor lépett be Peti tálcán a kajával.
- Be tudjátok nekünk csomagolni? - kérdeztem, mire bólintott. - Jah, és a számlát is intézném.
- Egy pasas már elintézte.
- Mi? - kérdezte megrökönyödve Dia.
- Igen, aki kint ül.
- Oh, Paul! - csaptam a fejemre.
Peti elmosolyodott, majd távozott.
- Oké, mehetünk! Niall, elvisszük a kajád, szal nyugi! Oh, és még egy dolog! Alá tudnátok írni a szalvétákat! A pultos lány szívrohamot fog kapni, ha megteszitek! A neve M-O-N-I.
Mind bólintottak. Ahogy kifelé mentünk a srácok egyesével letették Móni elé az aláírt szalvétákat, aki megszólalni sem tudott a gesztustól. Dia megragadta Niall szendvicseit, és amint a mind bemásztunk a kocsiba, az ír fiú már végzett is egy szendviccsel. Most Lou ült elől, Liam, Niall, Dia és Zayn a középső üléseken, én pedig hátul ültem Harryvel és Louisval.
- Amint a hotelbe érünk, adok neked ruhát. - szólalt meg egy rövidebb csend után Harry
- Köszi, de Lou már felajánlotta a sajátjait!
- Nem, az egész miattam történt, szóval ne is próbálj velem vitába szállni.
- Oooké. - emeletem fel a kezeimet.
- Védelmező. - húzta félmosolyra a száját Louis.
- Mindig ennyire odafigyelő? - néztem kérdőn a kék szemű fiúra.
- Pumpkin! - nézett figyelmeztetőleg rá Harry
- Mi van? - néztem mindkettőjükre felváltva.
- Áh, semmi. Amúgy még tanulsz? - kérdezte terelve a témát Louis és nem is akartam firtatni, hogy mi folyt le az előbb kettőjük között.
- Jah! Igazából jövőhéten államvizsgázok! Tanító néni leszek!
- What? - kérdezett vissza Louis
- Bocsi. Mit nem mondtam jól? Tudod, az angol nem az anyanyelvem.
- Nem, nem, mindent értettem, csak lesokkolódtam.
- Szóval gyerekekkel fogsz dolgozni? - kérdezte elképedve Harry.
- Igen, 6 és 10 év között.
- Wow! Akkor kötélből kell, hogy legyenek az idegeid! - ámuldozott Louis
- Ezért kezelsz minket annyira jól! - villantott csibészes mosolyt Harry - Egy 10 éves szintjén ragadtunk meg.
- Én 11 évest mondtam volna. - nevettem rá kacéran
- Oh, Sophie! - rázta meg a fejét, majd hátranyalta előreomló fürtjeit. Meg kell mondjam elég szexisen nézett ki és azt vettem észre, hogy megnyalom az ajkaimat, de ezt az elfogyasztott pint sörnek tudtam be. A pirulást pedig alaptulajdonságnak, bár a kivillanó izmai láttán szerintem még Dia is elpirult volna.
- Sophie! - bökött meg Louis
- Sorry, day... ööh csak elgondolkodtam...
- Azt látom, na hagyd abba a túlgondolást és mássz ki!
Körbenéztem és meglepődtem, hogy már ide is értünk a budai Hiltonhoz.
- Gyere! - nyújtotta a kezét Harry és én elfogadtam, azonban mintha a kék szemű bandatag horkantását hallottam volna a hátam mögött.
Sosem voltam még ebben a hotelben, pláne nem a tetőlakosztályban, amiből közvetlen lépcső nyílt a tetőteraszra. Dia és én ledöbbenve álltunk az ajtóban, amíg a fiúk kényelembe helyezték magukat, Niall azonnal hívta a szobaszervízt és újabb adag kaját rendelt, míg Zayn egy cetlire írta le neki, hogy "alcohol" mire a szőke fiú bólintott és leadott még egy két rendelés, de azt már nem hallottam, mert Harry megzavart
- Gyere, adok tiszta ruhát! - nézett rám - Dia, ne álldogálj ott! Érezd magad otthont! Segíthetnél filmet választani Liamnek. - mosolygott barátnőmre, mire még mindig megigézve a látványtól csak bólintott és csatlakozott Louishoz és Liamhez.
Én követtem Harryt egy hatalmas szobába, ami pont a nappali túloldalán nyílt. Padlótól plafonig nyújtózkodó szekrénysor állt az egyik oldalon; középen pedig egy hatalmas franciaágy terpeszkedett, mire a tudatalattimban felvillant egy kép, de gyorsan el is üldöztem és meg is szidtam magam érte. Inkább kinéztem az üvegfalon és elmerültem a tökéletes kilátásban.
- Ahh! - sóhajtott Harry mire megfordultam és rá pillantottam. Ó, bár ne tettem volna, ugyanis amíg nem figyeltem rá, ő már megszabadult a felsőjétől, de ilyen melegben teljesen meg tudtam érteni. Háttal állt nekem és egy fogason lapozgatott vagy 15, előre elkészített outfit között - Végre! - kiáltott fel, majd leakasztott egy világoskék Beatles feliratú pólót és egy fekete Burton bermudát - Asszem ez jó lesz. Add majd ide a ruháidat. Leküldetem a mosodába és holnapra kitisztítják.
- Oh! - nyögtem és nem tudtam mit mondjak, teljesen zavarba hozott a végtelen kedvességével és a félmeztelenségével, ezért csak lesúnytam a szemem és elvettem kinyújtott kezéből a ruhadarabokat.
- K-k-köszi. - dadogtam, ő pedig kuncogni kezdett.
- Sophie! - mondta ki ezen az estén harmadszorra a nevem és éreztem, hogy végigfut valami kóboráram az egész testemen. Most mintha másképp mondta volna, mint a kocsiban. - Nézz rám! - kért, de nem tudtam a tekintetemet a mellkasán található pillangónál feljebb emelni. Tisztára 14 évesnek éreztem magam. - Azt mondtam, nézz rám! A szemembe! - ismételte el lágyan és egy kicsit közelebb lépett.
Hatalmasat sóhajtottam és belenéztem zöld szemeibe, és tudtam, hogy abban a pillanatban nincs olyan négyzetmilliméter a testemen ami nem vörösödött volna el. És sajnos a velem szemben álló félistennek tűnő fiú sem könnyített a zavaromon.
- Látod, ne haltál meg. Nem vagyok Medúza, még akkor sem, ha a hajam kezd hozzá hasonlítani. Gosh, még gyönyörűbb vagy, amikor elpirulsz! - mondta mosolyogva és felemelte a kezét, hogy megsimogassa az arcom, de az ajtó hirtelen kitárult.
- Gyertek srácok! Játszunk egy kis... - kiáltotta egy szuszra Louis, aztán megtorpant a mondat közepén, a kettőnk közötti minimális távolságot, Harry félmeztelenségét és a kezünkben tartott ruhákat fixírozva. - Megzavartam valamit? - szűkült össze a szeme, ahogy rám nézett.
Végre visszatértem a Styles-bolygóról a földre.
- Nem, csak odaadta a ruhákat amiket ígért.És ha most magamra tudnátok hagyni egy pillanatra, akkor átöltöznék. - szóltam be csípősen Harrynek. Muszáj volt. A becsületem könyörgött érte, hogy nehogy összeessek egy popsztártól.
- Oké, - bólintott a göndör fiú - de siess! - tette hozzá és Louis után ő is elhagyta a szobát, bár egy pillanatra még visszanézett, ahogy becsukta az ajtót. Amint a helyére pattant a kilincs, az ágyra rogytam és fejemet a kezembe temettem.
- Basszameg! - nagyon nem így terveztem ezt az egészet. Nem mintha sajnáltam volna hogy így alakult, de egy kis részemet idegesítette Harry nyomulása. Egy kis részem meg újra nőnek érezte magát, azok után, ahogy kiállt értem a kocsmában. Fogalmam nem volt, hogy mit higgyek és mit ne. Vajon megjátszák magukat, vagy tényleg ilyen kedvesek? Megráztam a fejem. Mindegy milyenek, hiszen úgyis nemsokára hazamegyünk Diával és örökre magunk mögött hagyjuk ezt a kalandot, évek múlva pedig mosolyogva fogjuk mesélni, hogy kikkel buliztunk át egy estét. Gyorsan áthúztam a fejemen a sörtől lucskos pólómat és beletöröltem a hasamról a nyirkosságot, majd a nadrágomat is letoltam és az ágy lábához dobtam mindkét ruhadarabot. Sietve magamra kaptam a pólót, ami persze kb 2 számmal nagyobb volt nálam, lévén alig vagyok több 165 centinél, míg Harry bőven 170 fölött volt. A nadrág is egészen passzolt bár kicsit lötyögött, és hagytam, hogy a csípőmig csússzon. Vetettem magamra egy gyors pillantást a tükörben ami az üvegfal előtt állt. Egészen normálisan néztem ki a kölcsön ruhákban, így nyugodt szívvel mentem ki a többiek közé, felkapva a saját ruháimat.
- Végre! - nézett rám Liam. - Benne vagy egy kis "Felesz vagy mersz"-ben? - kérdezte ellenállhatatlan mosolyát megvillantva.
- Tényleg olyanok vagytok, mint a 11 évesek. De miért is ne? Egyszer élünk, nem? - vontan meg a vállam, és próbáltam nem Harryre pillantani. Nem akartam az egészet komolyan venni. Pedig a tudatalattim még mindig ugrándozott a szobában kimondott szavaktól "gyönyörűbb vagy!".
Lezökkentem Dia mellé a sötétkék kanapéra és várakozóan néztem a fiúkra.
- Ki fogja kezdeni?
- Várj egy kicsit, Niall még nem fejezte be.
Csak ekkor lettem figyelmes arra, hogy Niall egy hatalmas hamburgert tuszkol a szájába.
- Azt mondtam neki, hogy nem tudja megenni az egészet max 5 harapással. Ő meg "challenge accepted" -et mondott. Így el is kezdődött a játék. - magyarázta Dia, mire egy nagy "Áhá"-t mondtam.
Pár pillanattal később azonban Niall feje kezdett egy kicsit vörösödni.
- Nem kell megtetted, ha nem megy! - érintettem meg a karját.
- O,euoiái - nyögte tele szájjal.
Megráztam a fejem. Egy árva kukkot nem értettem.
- Ookay. - mondtam és inkább hátradőltem. Rá pár pillanatra kiemelte a fél szenvicset a szájából.
- Bocsi srácok, képtelen vagyok rá. Bebuktam. Szóval iszom! - mondta, majd húzott egyet egy apró pohárból.
- Ez a szabály. - folytatta a gyorstalpalót barátnőm - Ha nem tudod megtenni, vagy nem akarod, vagy válaszolni nem szeretnél akkor iszol. És persze a pálinkát isszuk.
Megdöbbenve néztem a lányra mellettem. Micsoda szálmozgató.
- Igazad volt, tényleg jobb mint a bourbon. - mondta Niall, amikor végre visszanyerte a hangját.
- Én jövök! - kiáltotta Harry, nekem pedig azonnal görcsbe rándult a gyomrom. - Szóóóval, Sophie! Felesz vagy mersz?
Soha nem szerettem magamat kiadni ismeretleneknek és bármennyire is paráztam a Harry lehetséges ötleteitől végül "Dare"-t mondtam.
- Bátor lány! - nyögte Liam, mire kinyújtottam rá a nyelvemet.
- Nincs mitől félnem! - fűztem hozzá, és pilla rebegtetve néztem Harryre.
- Pedig kéne! Pumpkin, hozzuk a tequilát!
- Fuck! - nyögtem, amint Louis és Harry vihogva átrohantak az étkezőbe, felmarkolva a tequilás üveget és a citrom-só párost.
- Te attál neki ötletet? - fordultam Diához, de ő csak nevetve megrázta a fejét.
- Tehát, fél perc, 5 kör. Készen állsz? - nézett rám Harry. - Ja, és ha elbuksz, akkor a pálinkából is innod kell!
- Ezért még csúnyán meg fogsz fizetni! - néztem rá össszehúzott szemmel, majd a poharakhoz nyúltam, amibe Louis töltött.
- Ééés, mehet! - adta ki az utasítást, mire szorgalmasan inni kezdtem. A fiúk meg kórusban számoltak vissza. Az első 3 egész gyorsan legurult, de a 4 már döcögött. Így is 2 másodperccel a határidő lejárta előtt lehúztam az utolsót és lecsaptam egy hatalmas "Tequila" kiáltás közben a poharat. Mindannyian döbbenten ültek velem szemben. Dia hahotázott mellettem. Lou pont akkor lépett be az ajtón és értetlenül meredt ránk?
- Mi történt? Valaki meghalt, vagy mi?
- Most csinálta meg a tequila kihívást. - nyögte Niall, mire Lou elismerően füttyentett.
- Én megmondtam, hogy menő csajszi! - mondta mire csak mosolyogtam, tudtam, hogy ez az este nagyon csúnya lesz. Pláne amikor Harryre sandítottam, aki somolyogva méregetett.
Nem hittem volna, hogy a menedzserek tényleg belemennek. Mégis húsz perccel később már egy elsötétített ablakú fekete kisbuszban ültünk a fiúkkal, és a sminkesükkel Louval. Én elöl ültem a sofőr mellett és egy ír kocsma felé navigáltam. Dia hátul ült Liammel és Niallel és sajnos semmit nem hallottam a beszélgetésükből. Annál többet Harry, Louis, Zayn és Louéból.
- Egy ír pub megfelel? - kérdeztem és hátrapillantottam Niallre.
- Ha van Guiness-ük, megteszi. - mosolygott rám, míg a többiek bólintottak.
Seperc alatt beértünk a belvárosba.
- Parkoljunk közel, vagy inkább eldugott helyen? - néztem a magyar sofőrre, aki egyben az egyik szekus volt.
- Közel. Ott kiszálltok, én meg leparkolok egy utcával beljebb. Ha indulni akartok, csörgess meg, itt a számom - nyújtott át egy névjegykártyát. - De nem lesztek egyedül. A turnémenedzserük ragaszkodott hozzá, hogy kövessen minket az egyik emberével. Ők végig figyelni fognak titeket.
- Oké.
- What's up? - kérdezte Harry a hátam mögül. Előre hajolt és éreztem, ahogy a lehellete hozzáér a nyakamhoz. Kirázott a hideg és nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz okból.
- Tíz perc és ott vagyunk! - válaszolt Gábor (mint kiderült így hívják a sofőrt).
- Hey drága guide-unk szereted ezt a helyet amúgy? - duruzsolta Harry a nyakamnak.
- Mondhatni. Ismerem a tulajdonosokat. És szeretem az amerikai és ír cuccokat.
- Le mertem volna fogadni. - éreztem, hogy elmosolyodik.
Pár pillanattal később megálltunk a bár előtt. Áldottam az eget, hogy mar egész sötét volt, így nem voltunk annyira feltünőek. Mind kiszálltunk,én rögtön láttam Pault és egy biztonsági őrt a mögöttünk lévő autóban és biccentettem neki, mire ő visszabiccentett.
- Menjünk be! - mondtam a srácoknak és elindultam. Dia mellém lépett.
- Ez álmaim estéje! - súgta nekem - Ja, amúgy szóltam Verának, hogy elmegyünk a fiúkkal, visszaírt és sok szerencsét kíván neked! - nevette el magát barátnőm, én meg inkabb nem is válaszoltam.
Amint leértünk egy eldugottabb boxot kezdtem keresni a tekintetemmel, szerencsére találtam is. Köszöntem Móninak és Petinek, a két pultosnak, akiket nővérem révén ismerem. Móni szájtátva nézte a mögöttem megérkező embereket.
- Megmutatom a rendezvényszobát. - mondta nekem Peti.
Egy apró mosoly kíséretében bólintottam. Valóban jobb ötlet egy szabad boxnál. Hátrapillantottam, és láttam, hogy Paul és a társa megfelelő távolságból követnek minket. Harryhez fordultam.
- Igazad volt, tényleg olyan, mintha egy kém életét élném.
Felnevetett, mire még a zene ellenére is több fej fordult felénk.
- Kövessétek ezt a srácok, addig leadom a rendeléseket. Sört mindenkinek? - néztem a többiekre. A fiúk bólintottak, csak Lou rázta meg a fejét.
- Whisky-kóla.
- Oké.
A srácok Dia vezetésével bementek a különboxba, ami függönyökkel volt elválasztva a kocsma többi részétől.
Móni felé fordultam.
- 1 whisky-kólát Jack Danielsből és 7 Guinesst.
- Ok, viszem, Szofi. Amúgy honnan ismered őket?
- Ma találkoztunk a koncerten. Aztán akartak inni egy jó sört.
- Wow. Vajon adnak nekem autogramot?
- Megpróbálom rávenni őket! - kacsintottam, majd kis csoportunk után mentem.
Paulék a különterem mellett egy apró asztalhoz ültek és amint elhaladtam mellettünk rám mosolyogtak én pedig visszamosolyogtam, majd félrehúztam a függönyt és leültem Liam mellé szembe Harryvel, aki Louis és Dia között ült.
- Mit hagytam ki? - kérdeztem mosolyogva Liam-től.
- Semmi különöset. - mondta Liam. - Niall éhes, mint mindig, Zayn és én nem tudjuk levenni a szemünket a telefonunkról, mert hiányoljuk Perrie-t és Dani-t. Lou reméli, hogy a babyszitter megfelelően vigyáz Lux-ra. Louis és Harry pedig a buta játékaikat játsszák, mint mindig, és ahogy látom, bevonták Diát is.
Ahogy odanéztem már értettem is mi is az a "buta játék". Előttük volt egy pár földimogyoró és kéz nélkül próbálták megenni, Louis pedig közben azzal próbálkozott, hogy betalál-e a saját szájába. Meglehetősen ügyetlenek voltak mindhárman, mert egy kisebb halom földimogyoró hevert már mellettük a földön.
- Bénák vagytok! -kiáltottam nekik, majd belemarkoltam a Niall kezében lévő napraforgómagos tálkába, amivel kiváltottam belőle egy felháborodott "Hey!"-t, de nem foglalkoztam vele, hanem feldobtam egy magot a levegőbe és simán elkaptam a számmal.
- "Let show Cleveland how it's done!" - idéztem az egyik kedvenc sorozatomat.
A velem szemben ülők mind elképedten néztek rám.
- Mi van? - nevettem, amikor észrevetten, hogy a többiek is engem néznek, és Niall szorítása is gyengült az aprócska nasis tálkán.
- Napraforgómaggal? - kérdezte Liam, mire kicsit pökhendin bólintottam.
- Egy igazi partyarc vagy! - nevetett rám Lou és adott egy pacsit.
Dia megköszörülte a torkát, de hallottam hogy elsuttogja Alex nevét, mire szúrós szemmel nézett rám. Igen, a volt barátnőm tanította ezt a trükköt.
- Meg tudod ezt csinálni még egyszer? - nézett rám reménykedve Louis.
- Alap! - bólintottam, és feldobtam gyors egymás utánban 5 szemet és mindet elkaptam.
Louis tapsolt örömében és még azt is elértem, hogy Zayn eldobja a telefonját és földimogyoró után nyúljon.
- Taníts, mastah! - mondta, és feldobta, hogy elkapja, persze sikertelenül, amin mindenki jót derült.
- És még nem is láttátok, amikor 5 tequila silvert tüntet el fél perc alatt. - tette hozzá nevetve Dia, mire gyilkos szemekkel néztem rá. Szerencsére Móni megjelent az italokkal így nem öltem meg mindenki előtt a a legjobb barátnőmet. Azonban Harry kapva kapott az alkalmon.
- 5 tequilát? - kérdezte amíg Móni lerakta elénk a söröket, Lou elé pedig a whiskeyt. - Meg tudod nekünk mutatni? - csillant fel a szeme.
- Nincs az az isten! - nyögtem azonnal.
- Why??? - kontrázott rá Louis.
- Talán egy kicsit később, csak most érkeztünk.
Erre mindketten bólintottak. Reméltem el tudom terelni a figyelmüket valamivel, hogy ne jusson eszükbe.
- Én leszek a partigyilkos, de kiváncsi vagyok. mi a kedvenc saját számotok?
Niall felnevetett.
- Ez könnyű, az új számunk a "Midnight Memories".
- Nem! - szólt közbe Liam - Az egyik szám ami rajta lesz az új albumon. Pár napja írtuk, "Don't forget where you belong" a címe. Ez lesz az örök kedvencem. De ha olyat kellene mondanom, amit ti is ismertek, akkor a "What makes you"-t mondanám.
- "Over again." - nyögte Zayn.
- "More than this." - nevetett fel Louis, mire Harry félmosolyra húzta a száját.
- "Little things" temészetesen. - mondta és rám nézett. - A tied a What makes you,ugye?
Döbbenten ráztam meg a fejem.
- Nope. - vigyorogtam - Igazából az Dia kedvence, enyém a "Summer Love".
- Jé, az enyém is! - nézett rám Lou és most én nyújtottam pacsira a kezem.
- Szeretnék kérdezni még egyet, aztán megígérem, hogy egy kicsit leállok a fangirl-séggel - kezdett bele Dia, mire a fiúk mind felnevettek.
- Soha ne hagyd abba a rajongást! Sehol nem lennénk nélkülük! Miattuk élünk! - nevetett mellőlem Liam.
- Szinte bármit megkérdezhetsz! - nézett rá Louis
- Tőlem meg MINDENT! - kontrázott rá Harry
- Biztos vagy benne ? - szűkült össze barátnőm szeme, de nem rémítette meg Harryt, aki csak bólintott - Igaz, amit rólatok csicseregnek a madarak? - mutatott Harry-re és Louis-ra.
- Hát persze - nevette Harry, majd rám pillantott és hirtelen mozdulattal Zayn ölébe döntötte Louis-t és majdnem lesmárolta. Mármint azt személy szerint nem láttam, mert Harry a kezével és a hajával mindent eltakart.
- Srácok, most komolyan! Az ÉN ölemben??? - nevetett Zayn, majd Diához fordult - El ne hidd nekik! - kuncogott tovább, majd megragadta a vállánál Harryt és ülésbe lökte, majd felsegítette az öléből Louist is.
- Nem, igazából csak játszunk a rajongóknak. Fanservice. Tudjátok, nekem barátnőm van, akit sosem csalnék meg, még ezzel a tökfejjel sem. - jelentette ki Louis.
Dia bólintott. Én pedig arra lettem figyelmes, hogy kiengedek egy régóta benntartott levegőt.
- Éhes vagyok! - szólalt meg Niall, mire a fiúk és Lou felnevettek.
- Folyamatosan az! - magyarázta nekünk Liam.
- Csak azért, mert minden koncerten keményen dolgozok! - fűzte tovább Niall.
Bólintottam.
- Oké, mindjárt kikérem neked a speciális szendvicsüket, jó?
- Tényleg megtennéd nekem? De cuki vagy! Lekötelezel!
- Köszi, de semmiség! Szórakozni akartok, én nem jó vezető akarok lenni, hamár Harry kinevezett. - mosolyogtam rá a szőke fiúra, majd kimentem a pulthoz.
Épp csak kikértem két delux csirkés pitát, amit jómagam is nagyon szerettem, amikor Harry hirtelen megjelent mellettem.
- Na, jöhet a tequila? - kérdezte tőlem kihívóan.
- Semmiképp! - tiltakoztam hevesen.
- Miért? - nézett rám megint kiskutyaszemeivel, mint a szervezői szobában.
- Azért - kezdtem bele, mire egy Harry-vel egymagas, szőke, modell kinézetű lány vonaglott oda hozzánk, csábosnak tettetve magát, és besliszolt a kettőnk közötti félembernyi helyre.
- Hi Harry! Hatalmas rajongód vagyok! Tudnál adni egy autogramot?
- Persze? Hova szeretnéd? - kérdezte a göndör fiú egy öntelt mosoly kíséretében.
- Ide! - mutatott a lány a mellkasára, mire egy pillanatra a fiú szemei kitágultak és ha ismertem volna azt mondom zavarba jött, de kételkedtem benne, hogy egyáltalán képes rá. De mivel még mindig csak hülyén vigyorgott, úgy gondoltam, itt az ideje közbelépni, mielőtt a holnapi szalagcímek tele lesznek az újabb hódításával.
- Bocsi, de éppen beszélgettünk! - vetettem oda a szőkének.
- Igen, tényleg? Bocsi, nem vettelek észre, amúgy ki is vagy? - kérdezte ellenségesen a csaj és lenézően végigmért.
Hú, de utáltam az ilyen nyíltan és pofátlanul nyomuló lányokat.
- Ő a vendéglátóm - nyögte Harry felocsúdva.
- Hát, felejtsd el őt, én biztos jobb helyeken látnálak vendégül. - kacsintott a lány Harryre, egyértelművé téve szándékait. Felhorkantottam.
- Ribanc! - mormoltam pikírten.
- Excuse me? - kérdezte a lány teljesen felém fordulva és láttam a válla fölött, hogy Harry jót derült a beszólásomon.
- Seemit! - mondtam elnyújtva szót, idült mosollyal, ami azonnal le is fagyott, amikor a lány hirtelen kiindulásból rám löttyintette a kezében tartott sört.
- Te szánalmas kis kurva - nyögte és jót nevetett.
Kezdett bennem felmenni a pumpa, és hátra tekintettem Paulékra, hogy látták-e az eseményeket. Miközben a másodperc töredékéig azon merengtem, hogy bemosok a luvnyának, egy erős mondat hasított át a levegőn.
- Tűnj innen! - mondta Harry, amivel meglepett. De nemcsak engem, a csajt is.
- Mi van? - nézett értetlenül.
- Hallottad amit mondtam. Most sértetted meg a barátomat. Felejtsd el az a kicseszett aláírást a hatalmas melleidre, amik amúgy egyáltalán nem hatnak természetesnek.
A lány fél pillanat alatt összeomlott. Kitágult szemmel néztem Harryre, majd megráztam a fejem és csak annyit érzékeltem, hogy a liba felhúzott orral ellép tőlünk, egy " Fucking celebs" kíséretében.
- Jól vagy? - nézett rám Harry aggodalmasan.
- Persze. - mondtam és leráztam a kezemről a sört - Csak a büszkeségem sérült. - próbáltam humorral elütni beégésemet.
Felnevetett
- Vicces vagyok? - néztem rám kétkedve.
- Ja, de nem szánalmasan. - nyugtatott meg - Gyere, menjünk innen és folytassuk a bulit a hotelben.
- Tessék? De hiszen meg sem mutattam még nektek a jó helyeket!
- Majd megmutatod holnap, persze ha szabad vagy és szeretnél velünk lógni! Természetesen Dia is jöhet! - magyarázta, amíg visszafelé tartottunk.
- Hú! tetszik az ötlet!
- Milyen ötlet? - kérdezte Louis, de nem kapott választ.
- Mi tartott ilyen sokáig Harry, már azt hittük, szobára mentetek. - nevetett Zayn, mire Dia adott neki egy pacsit.
- Yayx, Szofi mi történt a ruháddal? - kérdezte Lou, így esélyem sem volt elvörösödni Zayn beszólásától.
- Csak egy fanbaleset - nevettem és kicsavartam a pólómból a sört.
- Egy hülye liba azt hitte, hogy jobb "vendélátóm" lesz Sophie-nál. - horkantott Harry.
- Hogy nézett ki? - kérdezte Louis.
- Valójában nem igazán emlékszem. Nem volt valami emlékezetes.
- Nem tudtad levenni a szemeidet a melleiről, ugye? - kérdezte Liam és megrázta a fejét.
- Neem! - tiltakozott Harry.
- De. Szinte kocsányon lógtak a szemei. - kacsintottam Liamre, aki hangosan felnevetett.
- Ó, a régi, megszokott Harry "A mellmániás" Styles. - tette hozzá.
- Jól van srácok, menjünk a hotelbe. - zárta le a témát gyorsan a göndör fiú.
- De én még mindig éhes vagyok! - nyögte Niall és most már Dia és én is együtt nevettünk a többiekkel.
Pont ekkor lépett be Peti tálcán a kajával.
- Be tudjátok nekünk csomagolni? - kérdeztem, mire bólintott. - Jah, és a számlát is intézném.
- Egy pasas már elintézte.
- Mi? - kérdezte megrökönyödve Dia.
- Igen, aki kint ül.
- Oh, Paul! - csaptam a fejemre.
Peti elmosolyodott, majd távozott.
- Oké, mehetünk! Niall, elvisszük a kajád, szal nyugi! Oh, és még egy dolog! Alá tudnátok írni a szalvétákat! A pultos lány szívrohamot fog kapni, ha megteszitek! A neve M-O-N-I.
Mind bólintottak. Ahogy kifelé mentünk a srácok egyesével letették Móni elé az aláírt szalvétákat, aki megszólalni sem tudott a gesztustól. Dia megragadta Niall szendvicseit, és amint a mind bemásztunk a kocsiba, az ír fiú már végzett is egy szendviccsel. Most Lou ült elől, Liam, Niall, Dia és Zayn a középső üléseken, én pedig hátul ültem Harryvel és Louisval.
- Amint a hotelbe érünk, adok neked ruhát. - szólalt meg egy rövidebb csend után Harry
- Köszi, de Lou már felajánlotta a sajátjait!
- Nem, az egész miattam történt, szóval ne is próbálj velem vitába szállni.
- Oooké. - emeletem fel a kezeimet.
- Védelmező. - húzta félmosolyra a száját Louis.
- Mindig ennyire odafigyelő? - néztem kérdőn a kék szemű fiúra.
- Pumpkin! - nézett figyelmeztetőleg rá Harry
- Mi van? - néztem mindkettőjükre felváltva.
- Áh, semmi. Amúgy még tanulsz? - kérdezte terelve a témát Louis és nem is akartam firtatni, hogy mi folyt le az előbb kettőjük között.
- Jah! Igazából jövőhéten államvizsgázok! Tanító néni leszek!
- What? - kérdezett vissza Louis
- Bocsi. Mit nem mondtam jól? Tudod, az angol nem az anyanyelvem.
- Nem, nem, mindent értettem, csak lesokkolódtam.
- Szóval gyerekekkel fogsz dolgozni? - kérdezte elképedve Harry.
- Igen, 6 és 10 év között.
- Wow! Akkor kötélből kell, hogy legyenek az idegeid! - ámuldozott Louis
- Ezért kezelsz minket annyira jól! - villantott csibészes mosolyt Harry - Egy 10 éves szintjén ragadtunk meg.
- Én 11 évest mondtam volna. - nevettem rá kacéran
- Oh, Sophie! - rázta meg a fejét, majd hátranyalta előreomló fürtjeit. Meg kell mondjam elég szexisen nézett ki és azt vettem észre, hogy megnyalom az ajkaimat, de ezt az elfogyasztott pint sörnek tudtam be. A pirulást pedig alaptulajdonságnak, bár a kivillanó izmai láttán szerintem még Dia is elpirult volna.
- Sophie! - bökött meg Louis
- Sorry, day... ööh csak elgondolkodtam...
- Azt látom, na hagyd abba a túlgondolást és mássz ki!
Körbenéztem és meglepődtem, hogy már ide is értünk a budai Hiltonhoz.
- Gyere! - nyújtotta a kezét Harry és én elfogadtam, azonban mintha a kék szemű bandatag horkantását hallottam volna a hátam mögött.
Sosem voltam még ebben a hotelben, pláne nem a tetőlakosztályban, amiből közvetlen lépcső nyílt a tetőteraszra. Dia és én ledöbbenve álltunk az ajtóban, amíg a fiúk kényelembe helyezték magukat, Niall azonnal hívta a szobaszervízt és újabb adag kaját rendelt, míg Zayn egy cetlire írta le neki, hogy "alcohol" mire a szőke fiú bólintott és leadott még egy két rendelés, de azt már nem hallottam, mert Harry megzavart
- Gyere, adok tiszta ruhát! - nézett rám - Dia, ne álldogálj ott! Érezd magad otthont! Segíthetnél filmet választani Liamnek. - mosolygott barátnőmre, mire még mindig megigézve a látványtól csak bólintott és csatlakozott Louishoz és Liamhez.
Én követtem Harryt egy hatalmas szobába, ami pont a nappali túloldalán nyílt. Padlótól plafonig nyújtózkodó szekrénysor állt az egyik oldalon; középen pedig egy hatalmas franciaágy terpeszkedett, mire a tudatalattimban felvillant egy kép, de gyorsan el is üldöztem és meg is szidtam magam érte. Inkább kinéztem az üvegfalon és elmerültem a tökéletes kilátásban.
- Ahh! - sóhajtott Harry mire megfordultam és rá pillantottam. Ó, bár ne tettem volna, ugyanis amíg nem figyeltem rá, ő már megszabadult a felsőjétől, de ilyen melegben teljesen meg tudtam érteni. Háttal állt nekem és egy fogason lapozgatott vagy 15, előre elkészített outfit között - Végre! - kiáltott fel, majd leakasztott egy világoskék Beatles feliratú pólót és egy fekete Burton bermudát - Asszem ez jó lesz. Add majd ide a ruháidat. Leküldetem a mosodába és holnapra kitisztítják.
- Oh! - nyögtem és nem tudtam mit mondjak, teljesen zavarba hozott a végtelen kedvességével és a félmeztelenségével, ezért csak lesúnytam a szemem és elvettem kinyújtott kezéből a ruhadarabokat.
- K-k-köszi. - dadogtam, ő pedig kuncogni kezdett.
- Sophie! - mondta ki ezen az estén harmadszorra a nevem és éreztem, hogy végigfut valami kóboráram az egész testemen. Most mintha másképp mondta volna, mint a kocsiban. - Nézz rám! - kért, de nem tudtam a tekintetemet a mellkasán található pillangónál feljebb emelni. Tisztára 14 évesnek éreztem magam. - Azt mondtam, nézz rám! A szemembe! - ismételte el lágyan és egy kicsit közelebb lépett.
Hatalmasat sóhajtottam és belenéztem zöld szemeibe, és tudtam, hogy abban a pillanatban nincs olyan négyzetmilliméter a testemen ami nem vörösödött volna el. És sajnos a velem szemben álló félistennek tűnő fiú sem könnyített a zavaromon.
- Látod, ne haltál meg. Nem vagyok Medúza, még akkor sem, ha a hajam kezd hozzá hasonlítani. Gosh, még gyönyörűbb vagy, amikor elpirulsz! - mondta mosolyogva és felemelte a kezét, hogy megsimogassa az arcom, de az ajtó hirtelen kitárult.
- Gyertek srácok! Játszunk egy kis... - kiáltotta egy szuszra Louis, aztán megtorpant a mondat közepén, a kettőnk közötti minimális távolságot, Harry félmeztelenségét és a kezünkben tartott ruhákat fixírozva. - Megzavartam valamit? - szűkült össze a szeme, ahogy rám nézett.
Végre visszatértem a Styles-bolygóról a földre.
- Nem, csak odaadta a ruhákat amiket ígért.És ha most magamra tudnátok hagyni egy pillanatra, akkor átöltöznék. - szóltam be csípősen Harrynek. Muszáj volt. A becsületem könyörgött érte, hogy nehogy összeessek egy popsztártól.
- Oké, - bólintott a göndör fiú - de siess! - tette hozzá és Louis után ő is elhagyta a szobát, bár egy pillanatra még visszanézett, ahogy becsukta az ajtót. Amint a helyére pattant a kilincs, az ágyra rogytam és fejemet a kezembe temettem.
- Basszameg! - nagyon nem így terveztem ezt az egészet. Nem mintha sajnáltam volna hogy így alakult, de egy kis részemet idegesítette Harry nyomulása. Egy kis részem meg újra nőnek érezte magát, azok után, ahogy kiállt értem a kocsmában. Fogalmam nem volt, hogy mit higgyek és mit ne. Vajon megjátszák magukat, vagy tényleg ilyen kedvesek? Megráztam a fejem. Mindegy milyenek, hiszen úgyis nemsokára hazamegyünk Diával és örökre magunk mögött hagyjuk ezt a kalandot, évek múlva pedig mosolyogva fogjuk mesélni, hogy kikkel buliztunk át egy estét. Gyorsan áthúztam a fejemen a sörtől lucskos pólómat és beletöröltem a hasamról a nyirkosságot, majd a nadrágomat is letoltam és az ágy lábához dobtam mindkét ruhadarabot. Sietve magamra kaptam a pólót, ami persze kb 2 számmal nagyobb volt nálam, lévén alig vagyok több 165 centinél, míg Harry bőven 170 fölött volt. A nadrág is egészen passzolt bár kicsit lötyögött, és hagytam, hogy a csípőmig csússzon. Vetettem magamra egy gyors pillantást a tükörben ami az üvegfal előtt állt. Egészen normálisan néztem ki a kölcsön ruhákban, így nyugodt szívvel mentem ki a többiek közé, felkapva a saját ruháimat.
- Végre! - nézett rám Liam. - Benne vagy egy kis "Felesz vagy mersz"-ben? - kérdezte ellenállhatatlan mosolyát megvillantva.
- Tényleg olyanok vagytok, mint a 11 évesek. De miért is ne? Egyszer élünk, nem? - vontan meg a vállam, és próbáltam nem Harryre pillantani. Nem akartam az egészet komolyan venni. Pedig a tudatalattim még mindig ugrándozott a szobában kimondott szavaktól "gyönyörűbb vagy!".
Lezökkentem Dia mellé a sötétkék kanapéra és várakozóan néztem a fiúkra.
- Ki fogja kezdeni?
- Várj egy kicsit, Niall még nem fejezte be.
Csak ekkor lettem figyelmes arra, hogy Niall egy hatalmas hamburgert tuszkol a szájába.
- Azt mondtam neki, hogy nem tudja megenni az egészet max 5 harapással. Ő meg "challenge accepted" -et mondott. Így el is kezdődött a játék. - magyarázta Dia, mire egy nagy "Áhá"-t mondtam.
Pár pillanattal később azonban Niall feje kezdett egy kicsit vörösödni.
- Nem kell megtetted, ha nem megy! - érintettem meg a karját.
- O,euoiái - nyögte tele szájjal.
Megráztam a fejem. Egy árva kukkot nem értettem.
- Ookay. - mondtam és inkább hátradőltem. Rá pár pillanatra kiemelte a fél szenvicset a szájából.
- Bocsi srácok, képtelen vagyok rá. Bebuktam. Szóval iszom! - mondta, majd húzott egyet egy apró pohárból.
- Ez a szabály. - folytatta a gyorstalpalót barátnőm - Ha nem tudod megtenni, vagy nem akarod, vagy válaszolni nem szeretnél akkor iszol. És persze a pálinkát isszuk.
Megdöbbenve néztem a lányra mellettem. Micsoda szálmozgató.
- Igazad volt, tényleg jobb mint a bourbon. - mondta Niall, amikor végre visszanyerte a hangját.
- Én jövök! - kiáltotta Harry, nekem pedig azonnal görcsbe rándult a gyomrom. - Szóóóval, Sophie! Felesz vagy mersz?
Soha nem szerettem magamat kiadni ismeretleneknek és bármennyire is paráztam a Harry lehetséges ötleteitől végül "Dare"-t mondtam.
- Bátor lány! - nyögte Liam, mire kinyújtottam rá a nyelvemet.
- Nincs mitől félnem! - fűztem hozzá, és pilla rebegtetve néztem Harryre.
- Pedig kéne! Pumpkin, hozzuk a tequilát!
- Fuck! - nyögtem, amint Louis és Harry vihogva átrohantak az étkezőbe, felmarkolva a tequilás üveget és a citrom-só párost.
- Te attál neki ötletet? - fordultam Diához, de ő csak nevetve megrázta a fejét.
- Tehát, fél perc, 5 kör. Készen állsz? - nézett rám Harry. - Ja, és ha elbuksz, akkor a pálinkából is innod kell!
- Ezért még csúnyán meg fogsz fizetni! - néztem rá össszehúzott szemmel, majd a poharakhoz nyúltam, amibe Louis töltött.
- Ééés, mehet! - adta ki az utasítást, mire szorgalmasan inni kezdtem. A fiúk meg kórusban számoltak vissza. Az első 3 egész gyorsan legurult, de a 4 már döcögött. Így is 2 másodperccel a határidő lejárta előtt lehúztam az utolsót és lecsaptam egy hatalmas "Tequila" kiáltás közben a poharat. Mindannyian döbbenten ültek velem szemben. Dia hahotázott mellettem. Lou pont akkor lépett be az ajtón és értetlenül meredt ránk?
- Mi történt? Valaki meghalt, vagy mi?
- Most csinálta meg a tequila kihívást. - nyögte Niall, mire Lou elismerően füttyentett.
- Én megmondtam, hogy menő csajszi! - mondta mire csak mosolyogtam, tudtam, hogy ez az este nagyon csúnya lesz. Pláne amikor Harryre sandítottam, aki somolyogva méregetett.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)