Június - part three

Tudom. Ma nem szerda van, hanem vasárnap! Sorry, épp gyakorlati hetem van az ovimba. De szerdán hozom a következő részt, addigis enjoy! (megjegyz: imádtam írni a kocsmás részt :D )

Nem hittem volna, hogy a menedzserek tényleg belemennek. Mégis húsz perccel később már egy elsötétített ablakú fekete kisbuszban ültünk a fiúkkal, és a sminkesükkel Louval. Én elöl ültem a sofőr mellett és egy ír kocsma felé navigáltam. Dia hátul ült Liammel és Niallel és sajnos semmit nem hallottam a beszélgetésükből. Annál többet Harry, Louis, Zayn és Louéból.
- Egy ír pub megfelel? - kérdeztem és hátrapillantottam Niallre.
- Ha van Guiness-ük, megteszi. - mosolygott rám, míg a többiek bólintottak.
Seperc alatt beértünk a belvárosba.
- Parkoljunk közel, vagy inkább eldugott helyen? - néztem a magyar sofőrre, aki egyben az egyik szekus volt.
- Közel. Ott kiszálltok, én meg leparkolok egy utcával beljebb. Ha indulni akartok, csörgess meg, itt a számom - nyújtott át egy névjegykártyát. - De nem lesztek egyedül. A turnémenedzserük ragaszkodott hozzá, hogy kövessen minket az egyik emberével. Ők végig figyelni fognak titeket.
- Oké.
- What's up? - kérdezte Harry a hátam mögül. Előre hajolt és éreztem, ahogy a lehellete hozzáér a nyakamhoz. Kirázott a hideg és nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz okból.
- Tíz perc és ott vagyunk! - válaszolt Gábor (mint kiderült így hívják a sofőrt).
- Hey drága guide-unk szereted ezt a helyet amúgy? - duruzsolta Harry a nyakamnak.
- Mondhatni. Ismerem a tulajdonosokat. És szeretem az amerikai és ír cuccokat.
- Le mertem volna fogadni. - éreztem, hogy elmosolyodik.
Pár pillanattal később megálltunk a bár előtt. Áldottam az eget, hogy mar egész sötét volt, így nem voltunk annyira feltünőek. Mind kiszálltunk,én rögtön láttam Pault és egy biztonsági őrt a mögöttünk lévő autóban és biccentettem neki, mire ő visszabiccentett.
- Menjünk be! - mondtam a srácoknak és elindultam. Dia mellém lépett.
- Ez álmaim estéje! - súgta nekem - Ja, amúgy szóltam Verának, hogy elmegyünk a fiúkkal, visszaírt és sok szerencsét kíván neked! - nevette el magát barátnőm, én meg inkabb nem is válaszoltam.
Amint leértünk egy eldugottabb boxot kezdtem keresni a tekintetemmel, szerencsére találtam is. Köszöntem Móninak és Petinek, a két pultosnak, akiket nővérem révén ismerem. Móni szájtátva nézte a mögöttem megérkező embereket.
- Megmutatom a rendezvényszobát. - mondta nekem Peti.
Egy apró mosoly kíséretében bólintottam. Valóban jobb ötlet egy szabad boxnál. Hátrapillantottam, és láttam, hogy Paul és a társa megfelelő távolságból követnek minket. Harryhez fordultam.
- Igazad volt, tényleg olyan, mintha egy kém életét élném.
Felnevetett, mire még a zene ellenére is több fej fordult felénk.
- Kövessétek ezt a srácok, addig leadom a rendeléseket. Sört mindenkinek? - néztem a többiekre. A fiúk bólintottak, csak Lou rázta meg a fejét.
- Whisky-kóla.
- Oké.
A srácok Dia vezetésével bementek a különboxba, ami függönyökkel volt elválasztva a kocsma többi részétől.
Móni felé fordultam.
- 1 whisky-kólát Jack Danielsből és 7 Guinesst.
- Ok, viszem, Szofi. Amúgy honnan ismered őket?
- Ma találkoztunk a koncerten. Aztán akartak inni egy jó sört.
- Wow. Vajon adnak nekem autogramot?
- Megpróbálom rávenni őket! - kacsintottam, majd kis csoportunk után mentem.
Paulék a különterem mellett egy apró asztalhoz ültek és amint elhaladtam mellettünk rám mosolyogtak én pedig visszamosolyogtam, majd félrehúztam a függönyt és leültem Liam mellé szembe Harryvel, aki Louis és Dia között ült.
- Mit hagytam ki? - kérdeztem mosolyogva Liam-től.
- Semmi különöset. - mondta Liam. - Niall éhes, mint mindig, Zayn és én nem tudjuk levenni a szemünket a telefonunkról, mert hiányoljuk Perrie-t és Dani-t. Lou reméli, hogy a babyszitter megfelelően vigyáz Lux-ra. Louis és Harry pedig a buta játékaikat játsszák, mint mindig, és ahogy látom, bevonták Diát is.
Ahogy odanéztem már értettem is mi is az a "buta játék". Előttük volt egy pár földimogyoró és kéz nélkül próbálták megenni, Louis pedig közben azzal próbálkozott, hogy betalál-e a saját szájába. Meglehetősen ügyetlenek voltak mindhárman, mert egy kisebb halom földimogyoró hevert már mellettük a földön.
- Bénák vagytok! -kiáltottam nekik, majd belemarkoltam a Niall kezében lévő napraforgómagos tálkába, amivel kiváltottam belőle egy felháborodott "Hey!"-t, de nem foglalkoztam vele, hanem feldobtam egy magot a levegőbe és simán elkaptam a számmal.
- "Let show Cleveland how it's done!" - idéztem az egyik kedvenc sorozatomat.
A velem szemben ülők mind elképedten néztek rám.
- Mi van? - nevettem, amikor észrevetten, hogy a többiek is engem néznek, és Niall szorítása is gyengült az aprócska nasis tálkán.
- Napraforgómaggal? - kérdezte Liam, mire kicsit pökhendin bólintottam.
- Egy igazi partyarc vagy! - nevetett rám Lou és adott egy pacsit.
Dia megköszörülte a torkát, de hallottam hogy elsuttogja Alex nevét, mire szúrós szemmel nézett rám. Igen, a volt barátnőm tanította ezt a trükköt.
- Meg tudod ezt csinálni még egyszer? - nézett rám reménykedve Louis.
- Alap! - bólintottam, és feldobtam gyors egymás utánban 5 szemet és mindet elkaptam.
Louis tapsolt örömében és még azt is elértem, hogy Zayn eldobja a telefonját és földimogyoró után nyúljon.
- Taníts, mastah! - mondta, és feldobta, hogy elkapja, persze sikertelenül, amin mindenki jót derült.
- És még nem is láttátok, amikor 5 tequila silvert tüntet el fél perc alatt. - tette hozzá nevetve Dia, mire gyilkos szemekkel néztem rá. Szerencsére Móni megjelent az italokkal így nem öltem meg mindenki előtt a a legjobb barátnőmet. Azonban Harry kapva kapott az alkalmon.
- 5 tequilát? - kérdezte amíg Móni lerakta elénk a söröket, Lou elé pedig a whiskeyt. - Meg tudod nekünk mutatni? - csillant fel a szeme.
- Nincs az az isten! - nyögtem azonnal.
- Why??? - kontrázott rá Louis.
- Talán egy kicsit később, csak most érkeztünk.
Erre mindketten bólintottak. Reméltem el tudom terelni a figyelmüket valamivel, hogy ne jusson eszükbe.
- Én leszek a partigyilkos, de kiváncsi vagyok. mi a kedvenc saját számotok?
Niall felnevetett.
- Ez könnyű, az új számunk a "Midnight Memories".
- Nem! - szólt közbe Liam - Az egyik szám ami rajta lesz az új albumon. Pár napja írtuk, "Don't forget where you belong" a címe. Ez lesz az örök kedvencem. De ha olyat kellene mondanom, amit ti is ismertek, akkor a "What makes you"-t mondanám.
- "Over again." - nyögte Zayn.
- "More than this." - nevetett fel Louis, mire Harry félmosolyra húzta a száját.
- "Little things" temészetesen. - mondta és rám nézett. - A tied a What makes you,ugye?
Döbbenten ráztam meg a fejem.
- Nope. - vigyorogtam - Igazából az Dia kedvence, enyém a "Summer Love".
- Jé, az enyém is! - nézett rám Lou és most én nyújtottam pacsira a kezem.
- Szeretnék kérdezni még egyet, aztán megígérem, hogy egy kicsit leállok a fangirl-séggel - kezdett bele Dia, mire a fiúk mind felnevettek.
- Soha ne hagyd abba a rajongást! Sehol nem lennénk nélkülük! Miattuk élünk! - nevetett mellőlem Liam.
- Szinte bármit megkérdezhetsz! - nézett rá Louis
- Tőlem meg MINDENT! - kontrázott rá Harry
- Biztos vagy benne ? - szűkült össze barátnőm szeme, de nem rémítette meg Harryt, aki csak bólintott - Igaz, amit rólatok csicseregnek a madarak? - mutatott Harry-re és Louis-ra.
- Hát persze -  nevette Harry, majd rám pillantott és hirtelen mozdulattal Zayn ölébe döntötte Louis-t és majdnem lesmárolta. Mármint azt személy szerint nem láttam, mert Harry a kezével és a hajával mindent eltakart.
- Srácok, most komolyan! Az ÉN ölemben??? - nevetett Zayn, majd Diához fordult - El ne hidd nekik! - kuncogott tovább, majd megragadta a vállánál Harryt és ülésbe lökte, majd felsegítette az öléből Louist is.
- Nem, igazából csak játszunk a rajongóknak. Fanservice. Tudjátok, nekem barátnőm van, akit sosem csalnék meg, még ezzel a tökfejjel sem. - jelentette ki Louis.
Dia bólintott. Én pedig arra lettem figyelmes, hogy kiengedek egy régóta benntartott levegőt.
- Éhes vagyok! - szólalt meg Niall, mire a fiúk és Lou felnevettek.
- Folyamatosan az! - magyarázta nekünk Liam.
- Csak azért, mert minden koncerten keményen dolgozok! - fűzte tovább Niall.
Bólintottam.
- Oké, mindjárt kikérem neked a speciális szendvicsüket, jó?
- Tényleg megtennéd nekem? De cuki vagy! Lekötelezel!
- Köszi, de semmiség! Szórakozni akartok, én nem jó vezető akarok lenni, hamár Harry kinevezett. - mosolyogtam rá a szőke fiúra, majd kimentem a pulthoz.
Épp csak kikértem két delux csirkés pitát, amit jómagam is nagyon szerettem, amikor Harry hirtelen megjelent mellettem.
- Na, jöhet a tequila? - kérdezte tőlem kihívóan.
- Semmiképp! - tiltakoztam hevesen.
- Miért? - nézett rám megint kiskutyaszemeivel, mint a szervezői szobában.
- Azért - kezdtem bele, mire egy Harry-vel egymagas, szőke, modell kinézetű lány vonaglott oda hozzánk, csábosnak tettetve magát, és besliszolt a kettőnk közötti félembernyi helyre.
- Hi Harry! Hatalmas rajongód vagyok! Tudnál adni egy autogramot?
- Persze? Hova szeretnéd? - kérdezte a göndör fiú egy öntelt mosoly kíséretében.
- Ide! - mutatott a lány a mellkasára, mire egy pillanatra a fiú szemei kitágultak és ha ismertem volna azt mondom zavarba jött, de kételkedtem benne, hogy egyáltalán képes rá. De mivel még mindig csak hülyén vigyorgott, úgy gondoltam, itt az ideje közbelépni, mielőtt a holnapi szalagcímek tele lesznek az újabb hódításával.
- Bocsi, de éppen beszélgettünk! -  vetettem oda a szőkének.
- Igen, tényleg? Bocsi, nem vettelek észre, amúgy ki is vagy? - kérdezte ellenségesen a csaj és lenézően végigmért.
Hú, de utáltam az ilyen nyíltan és pofátlanul nyomuló lányokat.
- Ő a vendéglátóm - nyögte Harry felocsúdva.
- Hát, felejtsd el őt, én biztos jobb helyeken látnálak vendégül. - kacsintott a lány Harryre, egyértelművé téve szándékait. Felhorkantottam.
- Ribanc! - mormoltam pikírten.
- Excuse me? - kérdezte a lány teljesen felém fordulva és láttam a válla fölött, hogy Harry jót derült a beszólásomon.
- Seemit! - mondtam elnyújtva szót, idült mosollyal, ami azonnal le is fagyott, amikor a lány hirtelen kiindulásból rám löttyintette a kezében tartott sört.
- Te szánalmas kis kurva - nyögte és jót nevetett.
Kezdett bennem felmenni a pumpa, és hátra tekintettem Paulékra, hogy látták-e az eseményeket. Miközben a másodperc töredékéig azon merengtem, hogy bemosok a luvnyának, egy erős mondat hasított át a levegőn.
- Tűnj innen! - mondta Harry, amivel meglepett. De nemcsak engem, a csajt is.
- Mi van? - nézett értetlenül.
- Hallottad amit mondtam. Most sértetted meg a barátomat. Felejtsd el az a kicseszett aláírást a hatalmas melleidre, amik amúgy egyáltalán nem hatnak természetesnek.
A lány fél pillanat alatt összeomlott. Kitágult szemmel néztem Harryre, majd megráztam a fejem és csak annyit érzékeltem, hogy a liba felhúzott orral ellép tőlünk, egy " Fucking celebs" kíséretében.
- Jól vagy? - nézett rám Harry aggodalmasan.
- Persze. - mondtam és leráztam a kezemről a sört - Csak a büszkeségem sérült. - próbáltam humorral elütni beégésemet.
Felnevetett
- Vicces vagyok? - néztem rám kétkedve.
- Ja, de nem szánalmasan. - nyugtatott meg - Gyere, menjünk innen és folytassuk a bulit a hotelben.
- Tessék? De hiszen meg sem mutattam még nektek a jó helyeket!
- Majd megmutatod holnap, persze ha szabad vagy és szeretnél velünk lógni! Természetesen Dia is jöhet! - magyarázta, amíg visszafelé tartottunk.
- Hú! tetszik az ötlet!
- Milyen ötlet? - kérdezte Louis, de nem kapott választ.
- Mi tartott ilyen sokáig Harry, már azt hittük, szobára mentetek. - nevetett Zayn, mire Dia adott neki egy pacsit.
- Yayx, Szofi mi történt a ruháddal? - kérdezte Lou, így esélyem sem volt elvörösödni Zayn beszólásától.
- Csak egy fanbaleset - nevettem és kicsavartam a pólómból a sört.
- Egy hülye liba azt hitte, hogy jobb "vendélátóm" lesz Sophie-nál. - horkantott Harry.
- Hogy nézett ki? - kérdezte Louis.
- Valójában nem igazán emlékszem. Nem volt valami emlékezetes.
- Nem tudtad levenni a szemeidet a melleiről, ugye? - kérdezte Liam és megrázta a fejét.
- Neem! - tiltakozott Harry.
- De. Szinte kocsányon lógtak a szemei. - kacsintottam Liamre, aki hangosan felnevetett.
- Ó, a régi, megszokott Harry "A mellmániás" Styles. - tette hozzá.
- Jól van srácok, menjünk a hotelbe. - zárta le a témát gyorsan a göndör fiú.
- De én még mindig éhes vagyok! - nyögte Niall és most már Dia és én is együtt nevettünk a többiekkel.
Pont ekkor lépett be Peti tálcán a kajával.
- Be tudjátok nekünk csomagolni? - kérdeztem, mire bólintott. - Jah, és a számlát is intézném.
- Egy pasas már elintézte.
- Mi? - kérdezte megrökönyödve Dia.
- Igen, aki kint ül.
- Oh, Paul! - csaptam a fejemre.
Peti elmosolyodott, majd távozott.
- Oké, mehetünk! Niall, elvisszük a kajád, szal nyugi! Oh, és még egy dolog! Alá tudnátok írni a szalvétákat! A pultos lány szívrohamot fog kapni, ha megteszitek! A neve M-O-N-I.
Mind bólintottak. Ahogy kifelé mentünk a srácok egyesével letették Móni elé az aláírt szalvétákat, aki megszólalni sem tudott a gesztustól. Dia megragadta Niall szendvicseit, és amint a mind bemásztunk a kocsiba, az ír fiú már végzett is egy szendviccsel. Most Lou ült elől, Liam, Niall, Dia és Zayn a középső üléseken, én pedig hátul ültem Harryvel és Louisval.
- Amint a hotelbe érünk, adok neked ruhát. - szólalt meg egy rövidebb csend után Harry
- Köszi, de Lou már felajánlotta a sajátjait!
- Nem, az egész miattam történt, szóval ne is próbálj velem vitába szállni.
- Oooké. - emeletem fel a kezeimet.
- Védelmező. - húzta félmosolyra a száját Louis.
- Mindig ennyire odafigyelő? - néztem kérdőn a kék szemű fiúra.
- Pumpkin! - nézett figyelmeztetőleg rá Harry
- Mi van? - néztem mindkettőjükre felváltva.
- Áh, semmi. Amúgy még tanulsz? - kérdezte terelve a témát Louis és nem is akartam firtatni, hogy mi folyt le az előbb kettőjük között.
- Jah! Igazából jövőhéten államvizsgázok! Tanító néni leszek!
- What? - kérdezett vissza Louis
- Bocsi. Mit nem mondtam jól? Tudod, az angol nem az anyanyelvem.
- Nem, nem, mindent értettem, csak lesokkolódtam. 
- Szóval gyerekekkel fogsz dolgozni? - kérdezte elképedve Harry.
- Igen, 6 és 10 év között.
- Wow! Akkor kötélből kell, hogy legyenek az idegeid! - ámuldozott Louis
- Ezért kezelsz minket annyira jól! - villantott csibészes mosolyt Harry - Egy 10 éves szintjén ragadtunk meg.
- Én 11 évest mondtam volna. - nevettem rá kacéran
- Oh, Sophie! - rázta meg a fejét, majd hátranyalta előreomló fürtjeit. Meg kell mondjam elég szexisen nézett ki és azt vettem észre, hogy megnyalom az ajkaimat, de ezt az elfogyasztott pint sörnek tudtam be. A pirulást pedig alaptulajdonságnak, bár a kivillanó izmai láttán szerintem még Dia is elpirult volna.
- Sophie! - bökött meg Louis
- Sorry, day...  ööh csak elgondolkodtam...
- Azt látom, na hagyd abba a túlgondolást és mássz ki!
Körbenéztem és meglepődtem, hogy már ide is értünk a budai Hiltonhoz.
- Gyere! - nyújtotta a kezét Harry és én elfogadtam, azonban mintha a kék szemű bandatag horkantását hallottam volna a hátam mögött.
Sosem voltam még ebben a hotelben, pláne nem a tetőlakosztályban, amiből közvetlen lépcső nyílt a tetőteraszra. Dia és én ledöbbenve álltunk az ajtóban, amíg a fiúk kényelembe helyezték magukat, Niall azonnal hívta a szobaszervízt és újabb adag kaját rendelt, míg Zayn egy cetlire írta le neki, hogy "alcohol" mire a szőke fiú bólintott és leadott még egy két rendelés, de azt már nem hallottam, mert Harry megzavart
- Gyere, adok tiszta ruhát! - nézett rám - Dia, ne álldogálj ott! Érezd magad otthont! Segíthetnél filmet választani Liamnek. - mosolygott barátnőmre, mire még mindig megigézve a látványtól csak bólintott és csatlakozott Louishoz és Liamhez.
Én követtem Harryt egy hatalmas szobába, ami pont a nappali túloldalán nyílt. Padlótól plafonig nyújtózkodó szekrénysor állt az egyik oldalon; középen pedig egy hatalmas franciaágy terpeszkedett, mire a tudatalattimban felvillant egy kép, de gyorsan el is üldöztem és meg is szidtam magam érte. Inkább kinéztem az üvegfalon és elmerültem a tökéletes kilátásban.
- Ahh! - sóhajtott Harry mire megfordultam és rá pillantottam. Ó, bár ne tettem volna, ugyanis amíg nem figyeltem rá, ő már megszabadult a felsőjétől, de ilyen melegben teljesen meg tudtam érteni. Háttal állt nekem és egy fogason lapozgatott vagy 15, előre elkészített outfit között - Végre! - kiáltott fel, majd leakasztott egy világoskék Beatles feliratú pólót és egy fekete Burton bermudát - Asszem ez jó lesz. Add majd ide a ruháidat. Leküldetem a mosodába és holnapra kitisztítják.
- Oh! - nyögtem és nem tudtam mit mondjak, teljesen zavarba hozott a végtelen kedvességével és a félmeztelenségével, ezért csak lesúnytam a szemem és elvettem kinyújtott kezéből a ruhadarabokat.
- K-k-köszi. - dadogtam, ő pedig kuncogni kezdett.
- Sophie! - mondta ki ezen az estén harmadszorra a nevem és éreztem, hogy végigfut valami kóboráram az egész testemen. Most mintha másképp mondta volna, mint a kocsiban. - Nézz rám! - kért, de nem tudtam a tekintetemet a mellkasán található pillangónál feljebb emelni. Tisztára 14 évesnek éreztem magam. - Azt mondtam, nézz rám! A szemembe! - ismételte el lágyan és egy kicsit közelebb lépett.
Hatalmasat sóhajtottam és belenéztem zöld szemeibe, és tudtam, hogy abban a pillanatban nincs olyan négyzetmilliméter a testemen ami nem vörösödött volna el. És sajnos a velem szemben álló félistennek tűnő fiú sem könnyített a zavaromon.
- Látod, ne haltál meg. Nem vagyok Medúza, még akkor sem, ha a hajam kezd hozzá hasonlítani. Gosh, még gyönyörűbb vagy, amikor elpirulsz! - mondta mosolyogva és felemelte a kezét, hogy megsimogassa az arcom, de az ajtó hirtelen kitárult.
- Gyertek srácok! Játszunk egy kis... - kiáltotta egy szuszra Louis, aztán megtorpant a mondat közepén, a kettőnk közötti minimális távolságot, Harry félmeztelenségét és a kezünkben tartott ruhákat fixírozva. - Megzavartam valamit? - szűkült össze a szeme, ahogy rám nézett.
Végre visszatértem a Styles-bolygóról a földre.
- Nem, csak odaadta a ruhákat amiket ígért.És ha most magamra tudnátok hagyni egy pillanatra, akkor átöltöznék. - szóltam be csípősen Harrynek. Muszáj volt. A becsületem könyörgött érte, hogy nehogy összeessek egy popsztártól.
- Oké, - bólintott a göndör fiú - de siess! - tette hozzá és Louis után ő is elhagyta a szobát, bár egy pillanatra még visszanézett, ahogy becsukta az ajtót. Amint a helyére pattant a kilincs, az ágyra rogytam és fejemet a kezembe temettem.
- Basszameg! - nagyon nem így terveztem ezt az egészet. Nem mintha sajnáltam volna hogy így alakult, de egy kis részemet idegesítette Harry nyomulása. Egy kis részem meg újra nőnek érezte magát, azok után, ahogy kiállt értem a kocsmában. Fogalmam nem volt, hogy mit higgyek és mit ne. Vajon megjátszák magukat, vagy tényleg ilyen kedvesek? Megráztam a fejem. Mindegy milyenek, hiszen úgyis nemsokára hazamegyünk Diával és örökre magunk mögött hagyjuk ezt a kalandot, évek múlva pedig mosolyogva fogjuk mesélni, hogy kikkel buliztunk át egy estét. Gyorsan áthúztam a fejemen a sörtől lucskos pólómat és beletöröltem a hasamról a nyirkosságot, majd a nadrágomat is letoltam és az ágy lábához dobtam mindkét ruhadarabot. Sietve magamra kaptam a pólót, ami persze kb 2 számmal nagyobb volt nálam, lévén alig vagyok több 165 centinél, míg Harry bőven 170 fölött volt. A nadrág is egészen passzolt bár kicsit lötyögött, és hagytam, hogy a csípőmig csússzon. Vetettem magamra egy gyors pillantást a tükörben ami az üvegfal előtt állt. Egészen normálisan néztem ki a kölcsön ruhákban, így nyugodt szívvel mentem ki a többiek közé, felkapva a saját ruháimat.
- Végre! - nézett rám Liam. - Benne vagy egy kis "Felesz vagy mersz"-ben? - kérdezte ellenállhatatlan mosolyát megvillantva.
- Tényleg olyanok vagytok, mint a 11 évesek. De miért is ne? Egyszer élünk, nem? - vontan meg a vállam, és próbáltam nem Harryre pillantani. Nem akartam az egészet komolyan venni. Pedig a tudatalattim még mindig ugrándozott a szobában kimondott szavaktól "gyönyörűbb vagy!".
Lezökkentem Dia mellé a sötétkék kanapéra és várakozóan néztem a fiúkra.
- Ki fogja kezdeni?
- Várj egy kicsit, Niall még nem fejezte be.
Csak ekkor lettem figyelmes arra, hogy Niall egy hatalmas hamburgert tuszkol a szájába.
- Azt mondtam neki, hogy nem tudja megenni az egészet max 5 harapással. Ő meg "challenge accepted" -et mondott. Így el is kezdődött a játék. - magyarázta Dia, mire egy nagy "Áhá"-t mondtam.
Pár pillanattal később azonban Niall feje kezdett egy kicsit vörösödni.
- Nem kell megtetted, ha nem megy! - érintettem meg a karját.
- O,euoiái - nyögte tele szájjal.
Megráztam a fejem. Egy árva kukkot nem értettem.
- Ookay. - mondtam és inkább hátradőltem. Rá pár pillanatra kiemelte a fél szenvicset a szájából.
- Bocsi srácok, képtelen vagyok rá. Bebuktam. Szóval iszom! - mondta, majd húzott egyet egy apró pohárból.
- Ez a szabály. - folytatta a gyorstalpalót barátnőm - Ha nem tudod megtenni, vagy nem akarod, vagy válaszolni nem szeretnél akkor iszol. És persze a pálinkát isszuk.
Megdöbbenve néztem a lányra mellettem. Micsoda szálmozgató.
- Igazad volt, tényleg jobb mint a bourbon. - mondta Niall, amikor végre visszanyerte a hangját.
- Én jövök! - kiáltotta Harry, nekem pedig azonnal görcsbe rándult a gyomrom. - Szóóóval, Sophie! Felesz vagy mersz?
Soha nem szerettem magamat kiadni ismeretleneknek és bármennyire is paráztam a Harry lehetséges ötleteitől végül "Dare"-t mondtam.
- Bátor lány! - nyögte Liam, mire kinyújtottam rá a nyelvemet.
- Nincs mitől félnem! - fűztem hozzá, és pilla rebegtetve néztem Harryre.
- Pedig kéne! Pumpkin, hozzuk a tequilát!
- Fuck! - nyögtem, amint Louis és Harry vihogva átrohantak az étkezőbe, felmarkolva a tequilás üveget és a citrom-só párost.
- Te attál neki ötletet? - fordultam Diához, de ő csak nevetve megrázta a fejét.
- Tehát, fél perc, 5 kör. Készen állsz? - nézett rám Harry. - Ja, és ha elbuksz, akkor a pálinkából is innod kell!
- Ezért még csúnyán meg fogsz fizetni! - néztem rá össszehúzott szemmel, majd a poharakhoz nyúltam, amibe Louis töltött.
- Ééés, mehet! - adta ki az utasítást, mire szorgalmasan inni kezdtem. A fiúk meg kórusban számoltak vissza. Az első 3 egész gyorsan legurult, de a 4 már döcögött. Így is 2 másodperccel a határidő lejárta előtt lehúztam az utolsót és lecsaptam egy hatalmas "Tequila" kiáltás közben a poharat. Mindannyian döbbenten ültek velem szemben. Dia hahotázott mellettem. Lou pont akkor lépett be az ajtón és értetlenül meredt ránk?
- Mi történt? Valaki meghalt, vagy mi?
- Most csinálta meg a tequila kihívást. - nyögte Niall, mire Lou elismerően füttyentett.
- Én megmondtam, hogy menő csajszi! - mondta mire csak mosolyogtam, tudtam, hogy ez az este nagyon csúnya lesz. Pláne amikor Harryre sandítottam, aki somolyogva méregetett.