Június - chapter five

És itt is van, a következő fejezet. Lehet kicsit rövidebb, kicsit kevesebb a történet, de a mienk... :-D :-D Enjoy! Ps. Sorry, hogy a nap közepén tettem fel, de tegnap kicsit bealudtam.


Harry szemszöge

Szörnyű fejfájásom volt, mégis elmosolyodtam a karjaimban tartott, halkan szuszogó lány látványára. Alig ismertem őt; mégis kivételesen csak igazat mondtam neki. Mintha megbabonázott volna a koncert előtt. Ahogy elvörösödik minden számára kínos alkalommal. Ahogy folyamatosan mosolyog. Ahogy mindig van valami csípős válasza.  Valamit megmozdított bennem. Soha nem gondoltam volna, hogy percek alatt féltékeny leszek, mintha már most a baránőm lenne. Pedig messze nem az és egy pillanatra elfogott a kétségbeesés; hogy talán nem is akar többé látni. Reméltem nem így van. Mérges voltam Zaynre; amikor azt kérte, csókolja meg Liam-et és örültem, amikor nemet mondott. Niall kihívása pedig tökéletese volt. Ha Szofi addig nem érzékelte, hogy szimpatikus számomra, - amit kétlek a szobában történtek után - akkor ott biztos leesett neki. Annyira aranyos volt, ahogy kényelmetlenül érezte magát és felrohant cigizni. Szegény madárkám. Ez lett a veszte. Mert akarom őt. Érdekel. Végre fél év duhajkodás és folyamatos kísérletezés után igazán érdekel egy lány. És semmi és senki nem állíthat meg, hogy megszerezzem. Bármennyi időbe is teljen.


Szofi szemszöge

Kipattantak a szemeim. A fejem legalább egy tonnát nyomott. És nehéznek éreztem minden porcikámat, de ennek rájöttem az okára. Egy kar vont magához, és a lábaim is összegabalyodott valaki más lábával. Felpillantottam a mellettem fekvő félmeztelen személyre és meglepetésemben sikkantottam egyet.
- 'reggelt szépségem!  - nézett rám álmos szemekkel Harry.
Kitágult szemmel próbáltam hirtelen felülni, de összegabalyodott lábainknak köszönhetően visszadőltem az ágyra. Ő pedig felnevetett, azon az gyönyörű hangján.
- Basszameg! - káromkodtam magyarul, és leráztam magamról a karját, majd felültem.
- Ez nem éppen az elégedettség hangja! - jegyezte meg rekedten a göndör hajú fiú.
- Harry, az isten szerelmére, mi a francot keresünk mi egy ágyban? - puffogtam - És hol a nadrágom? Szent isten hol a melltartóm? - kérdeztem ijedten, amikor végignéztem magamon és konstatáltam, hogy a fent említettek egyike sem volt már rajtam.
- A nadrágomat valamerre arra dobtad. - mutatott az üvegfal felé. - A melltartód meg szerintem nálad van a földön. Azt mondtad, nem szeretsz abban aludni, amit teljesen megértek, nem is kéne hordanod. Amúgy elég vicces volt, ahogy lerángattad magadról pólón keresztül. De elárulod, hogy miért vagy ilyen feldúlt? Azt hittem, felőled is mehet minden.
- Mindeeen? Harry... - hallgattam el hirtelen. Ugye nem lettem az a ribanc, aki sosem akartam lenni. - Mi... lefeküdtünk?
- Oh, dehogyis!
Hangosan engedtem ki a levegőt.
- Biztos? - muszáj volt biztosra mennem.
Harry is felült.
- Ezer százalék babe, meg akarod nézni a kotonokat a fiókban? Egy sincs elhasználva! Ez idegesített fel, ugye? Szofi! Sosem tennék olyat, amit nem akarsz! Arról nem is beszélve, hogy nem igaz minden amit a sajtó ír! Nem vagyok akkora pernahajder. - mosolyodott el és megsimogatta az arcomat.
Megnyugtatott.
- Halleluja! Mármint ne vedd személyes sértésnek, de nem vagyok az a sztárokkal-kúrok-minden-éjjel típus.
- Erre magamtól is rájöttem. - dünnyögte, majd a derekamnál fogva visszarántott az ágyra és újra szorosan ölelt. - Engedd meg, hogy kiélvezzem, hogy végre van valaki az ágyamban. - suttogta a homlokomnak.
- Végre? - kérdeztem a tetovált madaraitól, majd felpillantottam rá. Magamat is megleptem, hogy mennyivel könnyebben veszem fel vele a szemkontaktust. Mintha tegnap valami megváltozott volna.
- Hogy jutottunk amúgy ide? - kérdeztem és próbáltam összetenni az emlékdarabkákat. A teraszon történtek élénken éltek az emlékeimben, majd az hogy huncutkodunk a kanapén amíg senki nem figyel, és mérhetetlen mennyiségű alkoholt magunkba zúdítunk a filmnek köszönhetően.
- Hát amikor a többiek elaludtak akkor becipeltelek.
Beugrott a jelenet és elpirultam.
- Ja, rémlik - haraptam be az alsó ajkamat - remélem senki nem volt szemtanúja annak a jelenetnek. Basszus a többiek. Vajon mit gondolhatnak rólam!
Harry egy pillanatig nem válaszolt, csak beleszagolt a hajamba.
- Dinnyés sampon? - kérdezte válasz helyett - Ja, ne stresszelj rajta, ismernek engem a srácok.
- Pont ezért kérdezem.
- Jajj, Szofi! - horkantott - Hányszor mondjam még, hogy nem vagyok az egyéjszakás típus?
- De azért ismerd be, elvitted volna a lányt a kocsmából egy körre. - cukkoltam mosolyogva - Őt még én is elvittem volna, ha nem ennyire ribis. - tettem hozzá, és amint rájöttem, hogy tényleg kimondtam, elvörösödtem. Nem voltam olyan jó kapcsolatban Harryvel, hogy coming outoljak neki.
Fürkészve nézett rám, de lehunytam a szemem és inkább feljebb helyezkedtem, hogy elérjem fenséges ajkait, amik még mindig vöröslöttek tegnapi akciózásunk eredményeképpen.
- Jó bevallom, hogy eltűnődtem rajta, hiszen mégiscsak huszonéves srác vagyok. De örülök, hogy csak múló ábránd volt és még idejében emlékeztettem magam, hogy ők nem értenek meg. - mondta, amint ajkaink elváltak.
- Hah! Igazam volt! - kuncogtam fel. - Lassan tényleg ki kéne mennünk, mert a végén még mindenki azt fogja hinni, hogy képtelen vagyunk elhagyni az ágyat. - vetettem rá egy kacér pillantást, mire megint magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Kezei bebarangolták a hátamat a póló alatt, míg én beletúrtam a hajában.
- Nem akarom, hogy ennek vége legyen. - jelentette ki, mire beleremegett a gyomrom. Még mindig nem akartam a holnapi nap rémképei gondolni.
- Mintha azt említetted volna, hogy szeretnéd megnézni a várost! Addig nem kell véget érnie! - mondtam, de tudtam, hogy ennyi nem lesz elég neki. Azonban mégsem nem mondott semmit, csak megrázta a fejét.
- Legyen! Addigis velem vagy! - mosolyodott el kisfiúsan, mire felnevettem és kibontakoztam az öleléséből és a melltartóm keresésébe kezdtem.


Dia szemszöge

Hasogatott a fejem. Én pedig nagyon nem szerettem ezt az érzést. Hiába ébredtem elég sokszor  az elmúlt másfél hétben, még mindig sokkoló hatással volt rám. Nagyokat pislogtam és felültem a kanapén. Egy vékony pléd csúszott le rólam és egyből Liam jutott eszembe. Elmosolyodtam, mert Louis szuszogó teste feküdt a kanapé másik felén, szintén egy pléddel takarva. Megdörzsöltem a szememet és körbenéztem a nappaliban. Meg sem lepődtem, hogy se a legjobb barátnőmet, se a göndör hajú bandatagot nem láttam. Le mertem volna fogadni, hogy még az igazak álmát alusszák. Ha nem mással vannak elfoglalva. Úgy éreztem, hogy ez lesz belőle. Harry egész este le sem vette a szemét Szofiról. Amit meg a játéknál csinált már meg sem lepett. Tudtam hogy mindig megkapja amit akar. Csak abban reménykedtem, hogy Szofit nem kapta meg. Mert bármennyire is vicces lenne a dolog első blikkre, azért Szofi biztos nem egy egyéjszakásra vágyik, miután Ádám megcsalta. Akkor üresnek érezné magát utána és az nem lenne most jó neki. Eszembe jutott Áron, de fogalmam nem volt, hol hagytam el a telefonom, ezért inkább kibotorkáltam az étkezőbe. Liam az egyik bárszéken üldögélt a pultnál egy szál boxerben és a telefonját nyomogatta. Mondanom sem kell, festői látványt nyújtott. Kár, hogy ő is múzeum kategória, bár Daniellel édes pár voltak. Legalább annyira mint Zayn és Perrie.
- 'reggelt - üdvözöltem karcos hangon és a hűtőszerűség felé vettem az utamat,hátha találok benne valami alkoholmenteset.
- Szép reggelt neked is! - mosolygott rám, és megint megértettem a sikítozó lányok tömegét. - Elnézést a ruhátlanságomért, azt hittem egyedül leszek még egy darabig. - szabadkozott
- Ne zavartasd magad! Már megszoktam a boxeres férfiak látványát. Többiek?
Felnevetett a megjegyzésemen, és megrázta a fejét.
- Zayn szerintem még alszik, Niall fürdik, Louis-t láttad kint, Harry-ről és Sophie-ról pedig inkább nem kezdek találgatásokba.
Most rajtam volt a kacagás sora.
- Szerinted? - kérdeztem sokat sejtetően, amíg töltöttem magamnak egy pohár narancslevet és felültem a fiú mellett lévő bárszékre.
- Oh, biztos vagyok benne, hogy semmi komoly és visszafordíthatatlan nem történt. Harry, a hírnevével ellentétben nem olyan ember. Sokkal inkább egy romantikus, mint egy szexőrült. Becserkészni szeret és nem megdönteni. De látod, megint többet árultam el a legfiatalabb testvéremről, mint kellett volna.
- Tudnom kell, ha már úgy néz ki kavar a húgommal! - replikáztam.
- Hey! Szia D! - üdvözölt Niall, ahogy kilépett egy rövid farmerben és átdobott a vállán egy pólót. - Leeyaam, rendeltél már kaját???
- Ja, amíg fürödtél, minden percben itt kell lennie.
- Danielle? - néztem a telefonjára.
- Nem, Bostonban még most hajnalodik. Csak csekkolom, hogy mit ír rólunk a kritika, illetve hogy lett- e nyoma a tegnapi kocsmázásnak.
- Erre vannak embereitek, nem?
- De. - válaszolt Niall - Azonban Daddy szereti önmaga is lecsekkolni. A mazoista. - tette hozzá, majd a nappali felé indult. - Inkább ott várom meg a kaját. Meg felébresztem Tommo-t. Eleanor már kereste rajtam.
Ekkor ugrott be, hogy meg kell találnom a telefonomat. Lecsusszantam a székről és megindultam Niall után. Ekkor lépett ki Zayn a világossárga ajtós szobából, és üdvözlésképp megölelt.
- Vaz happenin partner in crime ? - kacsintott rám, amikor elengedett, és tudtam, hogy tegnap bugyim dobtam volna ettől a gesztustól.
- Semmi, csak várom, hogy Szofi előbújjon Harryvel.
- Oh, csak nem összejött a kis ügyletünk? - villantott egy szexis félmosolyt.
- Nem kellett sokat dolgoznunk rajta, már az elejétől játszott rajtuk, hogy csak át kell őket lökni egy képzeletbeli határon - dünnyögte Liam, ahogy a szobája felé vette az irányt.
Louis nyögését hallottuk meg a nappaliból, meg Niall összetéveszthetetlen kacagását, és érdeklődve mentünk Zayn-nel a hangok irányába. Lou éppen az orrnyergét dörzsölgette, Niall pedig a fotelben rázkódott a nevetéstől.
- Vaz happenin? - kérdezte Zayn.
- Csak nézz rá! - kacagott tovább a festett szőke fiú és a legöregebb tagra mutatott.
- Rémesen festesz! - mosolyogtam és lezöttyentem mellé a kanapéra, nagy örömömre megtalálva a telóm a dohányzóasztalon.
- Ne is említsd! Mintha egy úthenger ment volna át rajtam. - mondta elhaló hangon. - Hazza?
- Kettőt találhatsz. - mondtuk Zaynnel egyszerre, mire Louis füttyentett egyet.
Ekkor kopogtattak és Niall felderült arccal pattant fel. Kinyitotta az ajtót, amin 3 pincér jött be zsúrkocsikat tolva, nekem pedig tátva maradt a szám.
- Hova szolgáljuk fel a reggelit? - kérdezte az egyik.
- A nappaliban tökéletes lesz! - mutatott felénk Niall.
A pincérek betolták a lefedett tetejű kocsikat, az egyik korlátján Szofi ruhái lógtak a hotel emblémájával ellátott ruhazacskóban. Elmosolyodtam, és Harry szobája felé fordultam, aminek az ajtaja még mindig zárva volt. Amint a pincérek elvonultak, Niall felrántotta az egyik kocsit takaró tetőt és felcsillant a szeme.
- Rántottaa! Palacsintaa! - kiáltotta és felkapott egy tányért, majd megpakolta két embernek is elegendő tojással.
- Nekem egy aszpirin kéne inkább - közölte elhaló hangon Louis, és megpróbált felállni, de visszazökkent az ülésre.
- Annak is kell lennie valahol! - közölte Liam, aki visszatért. Egy vékony fekete farmert és egy fehér pólót vett fel, nagy sajnálatomra.
- Hogy vagy mindig ilyen fitt? - kérdeztem tőle.
- Meditálok minden reggel. Meg leugrottunk Paullal a konditerembe, amíg aludtatok.
- Aludtál te egyáltalán? Olyan vagyok mint egy mosott szar, és ahogy látom, Loius is. Neked meg volt időd és energiád lemenni edzeni, amikor még csak délelőtt 10 óra van.
- Ja. Megszoktam, hogy 7:30-tól fent vagyok.
Elkerekedett szemekkel néztem rá. Kinyílt egy szobaajtó és automatikusan oldalra fordultunk Tommo-val. Azonban az a bizonyos szoba még mindig zárva volt. Paul lépett be a bejárat felől.
- Reggelt fiúk! Oh! - mondta, amint megpillantott engem is.
- Ő Dia tegnap estéről. - magyarázta Zayn, mire Paul bólintott.
- Természetesen emlékszem... - kezdett bele, de hirtelen elhallgatott én meg nem átallottam kisegíteni.
- Csak arra nem számított, hogy még reggel is itt talál, ugye? Higgye el, én sem így terveztem, de Szofi, meg az alkohol, Mr. Styles, meg az alkohol, meg még több alkohol.
- Először is, tegezz Dia, másrészt igazad van, valóban meglepődtem. Harmadrészt, fejtsd csak ki kérlek, mit művelt már megint CurlyWurly? - kérdezte enyhén számon kérőn, de valahogy éreztem, hogy nem gondolja igazán komolyan.
Azonban nem jutott időm, hogy elmagyarázzam, mert végre kinyílt az a bizonyos ajtó.


Szofi szemszöge.

Kiléptem a fürdőszobából, ahol végeztem egy gyors arcmosást, és a teletetovált fiúra pillantottam, aki még mindig az ágyon feküdt, kezével a feje alatt és fütyörészett.
- Még mindig azon nevetek, hogy modellnek hittél. - kacagtam, ahogy visszaültem az ágy szélére, felvenni a zoknimat.
- Erre nem akarok megint kitérni, de igazam van! Amúgy jó a tetkód! - nézett rám Harry.
- Mi? Te azt hogy láttad? - kaptam felé a tekintetem, és az oldalamhoz kaptam, ahol a Stay Strong feliratot lehetett olvasni apró betűkkel.
- Felcsúszott a pólód! - válaszolta és mellém telepedett kezeit maga elé tartva adva az ártatlant.
- Igen, és te azt merted mondani, hogy nem csináltál semmi a beegyezésem nélkül?
Felnevetett.
- Nézni még szabad! Mit szeretnél felvenni? - vette suttogóra.
- Öh, remélhetőleg már megérkezett a ruhám. - értetlenkedtem.
Sóhajtott egyet én pedig éreztem még némi alkoholt a leheletén.
- Pedig megnéznélek az egyik ingemben! Biztos gyönyörűen festenél benne.
- Hah. - nevettem fel. - Még mit nem. - pedig nagyon is szerettem az éppen aktuális párom ruháit hordani, de Harrytől ez valahogy furcsán hangzott - Perverz! - tettem hozzá, pont akkor amikor megpuszilta a kulcscsontomat.
- Kis boszi. - súgta a vállamnak és a nyakam felé haladt csókjaival. Megint éreztem ahogy végigfut rajtam az az elektromos érzés.
- Védelmező - a jelzőm már csak nyögésszerűen hagyta el a számat. Ajkai elérték az enyém, és ledöntött az ágyra. A hajnali emlékek hirtelen felszínre törtek én pedig újra belenyögtem a csókba. Szinte nem is érzékeltem, ahogy egyre feljebb húzta a pólómat. Ujjaim a hátát karmolták, de tudtam, hogy nem fogok maradandó nyomokat okozni. Pár másodpercen belül már le is került rólam a ruhadarab, Harry pedig elhajította a szoba másik végébe és fölém magasodott.
- Pedig nem volt olyan nehéz leimádkozni rólad. - húzta félszeg mosolyra száját, és ahogy rám hajolt sötét barna haja valami furcsa fekete glóriát húzott köréje.
- Angyal. - suttogtam, ahogy kezeimet a madarain pihentettem.
- Te vagy az angyal! - suttogta vissza, és egy könnyed csókolt lehelt az ajkaimra, majd leszállt rólam. - Kapsz egy inget! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd a fogashoz lépett, és rövid mérlegelés után egy hosszú ujjú feketét dobott hozzám.
- Te tényleg azt akarod, hogy azt higgyék, hogy csináltuk? Átlátok rajtad Harold! De tudod mit? Benne vagyok a játékban, bár csak azért, mert látni akarom az arcukat. - közöltem vele, mielőtt belépett a fürdőbe, majd letoltam magamról a nadrágot és a nevetségesen pink fehérneműmre vettem az inget. A gombokhoz természetesen a kívánt hatás elérése véget nem nyúltam. Harry visszatért egy fogkefével a szájában, eggyel pedig a kezében, azonban amint rám pillantott, a kezében tartott darab a padlón kötött ki, tekintetébe pedig visszaköltözött a teljes leállás.
- Föld hívja Mr. Styles-t! - intettem neki, mire megrázta a fejét és visszahátrált a fürdőbe. - Hát, ha a többiek is arcot fognak vágni, akkor tökéletes volt az ugratásunk. - kiáltottam utána.
- Mi lenne ha inkább elfelejtenénk ezt az inges ügyet és simán csak lekapnálak előttük? - ajánlotta, mire megráztam a fejem.
- Nem, nem, már belementem, és nem hátrálok ki belőle. Különben is, láttak már minket smacizni, az nem lenne olyan megdöbbentő. - ekkor bevillant valami a fejembe. - Van valami baj van velem? - kérdeztem magamra pillantva a tükörben, de nem bírtam felfedezni egyetlen nyomot sem, ami arra utalt volna, hogy bármi megváltozott. Ugyanaz a hosszú lábú, kicsit husisabb csaj nézett rám vissza.
- Semmi - búgta, ahogy mögém lépett és a nyakamba csókolt, mire kirázott a hideg. - Tökéletesen nézel ki.
Sóhajtottam egyet.
- Befejezhetnéd, hogy az egekbe magasztalsz, messze nem vagyok tökéletes.
A tükörből nézett rám és helytelenítő mosolyra húzta a száját, de nem tudott mit mondani, mert megkordult a gyomrom.
- Menjünk enni! - mosolyodtunk el, és megindultam az ajtó felé, amíg ő visszalépett az ágyhoz a telefonjáért. Kinyitottam az ajtót és abban a pillanatban elszállt minden bátorságom, amikor 7 szempár mérte végig a mindössze Harry ingével és a fehérneműmmel fedett testemet. Zavaromban szokásomhoz híven elvörösödtem, majd meginogtam és behátráltam volna a szobába, de ekkor nekiütköztem a mögöttem érkező Harry-nek, aki egy kicsit megbillent, de végül visszanyerte az egyensúlyát. Közben meglepődve pillantott rám, majd a többiekre emelte tekintetét. Úgy éreztem megállt az idő.
- Beszari! - ugratott halkan és megtámaszkodott az ajtófélfán.
- Gyertek csak madárkáim! - hallottam Paul öblös hangú humoros megjegyzését, és elszégyelltem magam az ugratásunk miatt.
Harry a hátamnál fogva tolt finoman maga előtt a többiekhez, mert a lábaim nem nagyon akartak engedelmeskedni. Senkire nem mertem felnézni, Harry pedig hátulról átölelt, összefogta rajtam az inget és arcon puszilt.
- Awww. - örömködött Niall.
- Akkor ezek szerint többet fogunk látni, Sophie? - nézett rám Louis. Igen pont az ilyen kérdéséket nem akartam hallani. Szerencsére Harry a segítségemre sietett.
- Együnk egyet, mert Sophie gyomorkorgása ijesztő volt!
- Hát mind tudjuk, mi tud valakit megéheztetni - kacsintott Zayn ránk, mire Harryvel nem bírtuk tovább és hangos kacagásba törtünk ki.
- Sikerült, bevettétek! - harsogta Harry nevetve.
- Bazinga! - kiáltottam vele egyszerre és kibontakoztam Harry öleléséből, majd a zsúrkocsikhoz léptem, amik tele voltak valaha tömve kajával, de Niall már alaposan megdézsmálta őket. Az egyik kocsin megtaláltam a tiszta ruháimat. - Halleluja - nyögtem, és leakasztottam a fogast.
- Én úgy éreztem, hogy csak átvágnak. - dünnyögte Liam és a bejárati ajtóhoz ment amin kopogtattak.
- Szemetek! - mondta keserűséget tettetve Dia.
- Hally! - hallatszott egy vékonyka hang, és egy gyönyörű szőke kislány rohant Harryhez, aki a kajába kapta és megpörgette. Annyira gyönyörűek voltak együtt.
- Jó reggelt hercegnőm! - mosolygott rá angyalian és megsimogatta a kislány arcát.
- Wow, miről maradtam le? - kérdezte mögülem Lou, mire rájöttem, hogy még mindig Harry ingében állok, a ruháimat szorongatva, őt és a kislányt bámulva.
- Semmiről, csak ugrattak minket. - tájékoztatta a stylistot Liam, aki visszaült a reggelijéhez.
- Ja, és elég jó lett az ugratásuk, egy pillanatig tényleg elhittem, hogy a legfiatalabb fogadott fiam rosszabb lett, mint volt. - fűzte hozzá Paul, amin a többiek nevettek egyet.
- Én inkább most átöltözök. - suttogtam inkább csak magamnak, és visszamentem Harry szobájába.
- Ő ki? - hallottam Lux-ot kérdezni, de a választ inkább nem vártam meg, hanem behúztam magam mögött az ajtót és nekidőltem.
- Basszameg. - káromkodtam sokadszorra ezen a reggelen és gyorsan átöltöztem, közben azon gondolkodva, hogyan viselkedjek Harryvel. Vajon tényleg komolyan gondolta, amit a teraszon mondott, vagy csak az alkohol beszélt belőle. Hiába volt annyira kedves, fogalmam nem volt, hogyan érezzek az egésszel kapcsolatban. Megráztam a fejemet, majd visszatértem a többiekhez, átgondolva, hogy mit is mutassunk meg Diával a városból. Végül mégis Harry mellé ültem és egy "köszönöm" kíséretében elfogadtam tőle a felém nyújtott palacsintahalmot. Éreztem magamon Lux tekintetét. Most azonban Lou segített a segítségemre.
- Lux, ő Sophie, a fiúk új barátja. - magyarázta, amikor a kislány újból rám nézett.
- Aranyosak. - jelentette ki, majd Diára nézett, aki visszamosolygott a kislányra.
- Te is az vagy. - mondta neki, mire Lux lekászálódott Harry mellől és Diához szaladt, aki szintén karjaiba vette a kislányt, mint Harry korábban.
- Lou, ugye Lux jöhet velünk? - kérdezte barátnőm, mire elmosolyodtam. Imádta a gyerekeket, hiszen pedagógusnak készült. Félreértés ne essen, én is imádtam őket, csak Dián látszott, hogy valami ősérzéke van hozzá. Igen, bevallom, sokkal jobb tanítónéni volt nálam. Lux, lemászott Diától, majd visszajött hozzánk.
- Szép vagy! - mondta a maga egyszerűségével, mire majdnem eldobtam a villámat. Gyorsan leraktam a tányért a kezemből és én is az ölembe vettem a kislányt.
- Annyira cuki vagy! - mosolyogtam rá és kisimítottam egy tincset az arcából. - Mit szólsz, megnézzük az óriáskereket? - kérdeztem tőle.
- Iggen! - kiáltotta egyszerre Harry, Niall és Louis.
- Igen! - helyeselt a kislány is, és átmászott tőlem imádott Hallyéhez.