2014. október 19., vasárnap
Előszó
Az egész olyan volt mint egy álom, ami soha nem ér véget. És ha belegondolok abba, hogy el sem akartam menni arra a bizonyos koncertre, akkor minden vadabbnak hat. A legjobb barátnőm volt a felbujtó és mindig meg fogom neki köszönni. Épp készültünk az államvizsgánkra, amikor megtudtuk, hogy a felkapott fiúegyüttes beiktat a turnéjába egy plusz állomást kicsiny hazánkban, Budapestre. Mélyen mindigis szerettem a zenéjüket, de nem voltam sosem egy directioner. Nem követtem a fiúk életét és sosem szerettem az olyasfajta felhajtásokat, amik az ilyen bandákat vette körül. Persze mindettől függetlenül azért voltak számomra mégis kedvesek, mert tiszteltem bennük a zenészt, és azt, hogy ugyanolyan emberek voltak az egész előtt, mint mi. És mint kiderült, az ismertség után is egyszerű emberek maradtak civilben. Mégis ezek a hihetetlen srácok megváltoztatták az életemet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése