2014. december 4., csütörtök

Gift/Apologie

Gonosz és lusta blogger vagyok. De amíg várnotok kell a folytatásra, addig itt egy kis szösszenet Harry és Szofi közepesen távoli jövőjéből.
Ps: Azért nyúlik ilyen hosszúra a kövi fejezet megírása, mert a sztori elég boring. És uncsi sztorirészletet nehéz megírni. Mármint vannak benne érdekes és számunkra fontos momentumok, de too much narráció van benne, amit néha nem könnyű összehozni.

Fotózás.(ez nagyjából március tájt van) :D
Ahogy beléptem a terembe megláttam Lottie-t és Lou-t és intettem nekik, mire pk rám mosolyogtak és visszaintettek. A fiúkat nagyban fotózták, Harry pedig kiszúrt engem és elmosolyodott. Próbáltam nem elterelni a figyelmét, ezért inkább beszélgetésbe elegyedtem pár dolgozóval. De nem nagyon találtam a helyemet a folyamatban ezért inkább csak a hülyéskedő fiúkat bámultam. Harry rám nézett, majd lehúzta egy picit a fekete pólóját, hogy kilátszódjon a válla és szokásához híven öntelt és egyben kihívó mosoly ült ki az arcára. Senki nem gondolta volna, hogy nem csak a kamerának játszik. Gondoltam megszívatom ezért én is letoltam a vállamról a légkondi ellen magamra kapott kardigánt, ami alól megvillant meztelen vállam, révén a kardigán alatt csak egy eléggé kihívó csőtop volt. Harry mosolya eltűnt és egy teljesen más érzelem vette át a helyét, amit már eléggé ismertem, és legutoljára reggel találkoztam a hasonló arckifejezésével. Rákacsintottam és visszahúztam a kardigánt; majd szembefordultam vele és összefontam magam előtt a karjaimat, még jobban felnyomva vele a melleimet. Zöld szemei majd kiestek a helyükről, szája pedig elkerekedett. Végső döfésként még beharaptam az alsó ajkamat.
- Harry! - szólt rá a fotós, mire barátom megrázta a fejét, én pedig elindultam az öltözők felé, tudva, hogy elég nagy kárt okoztam már.
- Elnézést, kint hagytam valamit! - hallottam még a hátam mögött Harry reszelős hangját, mielőtt becsuktam az ajtót és majdnem hangosan felnevettem.
Amilyen gyorsan csak tudtam berohantam az öltözőjébe és előkaptam a mobilom, mintha semmit nem csináltam volna. Éppen csak leültem, amikor ő már berontottam az ajtón, bevágta maga mögött, fordított egyet a záron és vággyal teli szemekkel és lüktető mellkassal rontott hozzám; rohamtempóban felhúzva engem a székről és ajkait erőszakosan az enyémekhez préselte.
- Megőrjítesz! - suttogta még mindig rekedten, amint engedtünk magunknak egy levegővételnyi szünetet. - Szerencséd, hogy nem otthon vagyunk. Ezt még megkapod! - korholt, majd megint megcsókolt, még szenvedélyesebben, és megharapta az alsó ajkamat, mire halkan belenyögtem a csókunkba.
- És még a reggelit is be kell pótolnunk. - kacsintott, majd dobott egy puszit és kilépett az öltözőből. Éppen visszarogytam volna remegő lábaimmal a székre, amikor az ajtó megint kinyílt és az ajtónyílásban megjelent göndör barna haja.
- Mondtam már, hogy szeretlek? - kérdezte vidám hangvételben.
- Nem elégszer. - válaszoltam nevetve, dobott még egy puszit felém, majd visszatért dolgozni.

Ps2: Igen, ha tetszik,ha nem, lesznek R-es (aka 18+) os jelenetek. Ha nem tetszik, majd ugord át(mindig szólni fogok előtte) vagy kerüld a fic-et (kidding) :D

Ennek a kettőnek köszönhető a jelenet :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése